Zab (Avena sativa L.)

„A zab meleg, erős ízű és illatú, szerencsét hozó és egészséges étel az egészséges embernek” – írja Szent Hildegárd, de azt is elmondja, hogy a betegeknek nem válik javára, mert ha megeszik, „csak hánykolódik a gyomrukban és nyálkát okoz, ám erőt nem ád nekik”. Gyógyszerként az erős köszvény ellenszerének tekinti, mégpedig gőzfürdő formájában: egyfelől a vízben főtt fűvel az egész testet be kell borítani, másfelől gőzfürdőként azt a vizet kell a forró kövekre önteni, amelyben a zabot megfőztük.

Hieronymus Bock szerint „Akik Algau-ban, Torgau-ban, Svábföldön és más vad végeken vagy országokban laknak, azok tudják a legjobb kását főzni a zablisztből… Ezért nem véletlenül mondja Plinius, hogy a németek mindig zabot esznek, ami nem egészségtelen étek, ha jól van elkészítve. Azok az emberek, akik zabkásán és hasonlón élnek, erősebbek és egészségesebbek… A zab az étekben melegítő, külsőleg a gyógyításban szárít és hűt. Galénosz azt írja, hogy a zab az árpához hasonló gyógyszer. Mert szárít és szétoszlat. Valamelyest hideg természetű, kissé összehúzó, ezért állítja meg a hasmenést.
A zabkása jól elkészítve és megfőzve derék szer a mindennapi székletre, megállítja a hasat, és jó táplálékot ad, természetes melegségénél fogva. A lisztje elégetve és mézborral bevéve jó az állandóan köhögőknek.
A zablisztet a kificamodott és kimarjult tagokra használják, mint az árpalisztet, egyik a másik helyett használható. A zab ólomkarbonáttal keverve és az arcot ezzel mosva, széppé és világossá teszi azt. A kisgyermekek ótvara és rühe ellen nincs jobb, mint a zabszalma fürdőnek megfőzve. A zabliszt ecettel pépessé keverve eltünteti a bőr foltjait.”