Bach-virágterápia

Dr. Edward Bach angol orvos 1930 és 1936 között dolgozta ki új gyógyítási rendszerét, amely a betegségek kezelésének szinte minden területén forradalminak nevezhető újításokat hozott. Rendszerét a mai napig az ő neve után nevezzük Bach-virágterápiának.

A módszer fontos sajátossága egyedi (de a természetgyógyászati szemlélettől egyáltalán nem idegen) felfogása a betegségek eredetéről és kialakulásáról, hiszen Dr. Edward Bach szerint a betegségek fizikai vetülete minden esetben egy érzelmi egyensúlyvesztés következményeképpen jön létre, vagyis a betegségek kialakulásában szinte kizárólagos oki szerepet tulajdonít az érzelmeknek, vagy egyszerűbben megfogalmazva a „pszichés háttérnek”.

Ebből kiindulva növényi gyógyszerei (ezeket virágeszenciáknak nevezzük) sem a fizikai tünetek orvoslását célozzák, hanem a kibillent érzelmi egyensúly helyreállítását segítik elő – s ezt a hatást jelenlegi tudásunk szerint nem lehet hatóanyagokra visszavezetni. Maga Dr. Bach nem is törekedett erre, rendszerét a homeopátia alapjain, Samuel Hahnemann elveit továbbgondolva alakította ki, így a szerek hatásában sokkal nagyobb szerepet játszik a virágok rezgése, energetikája, mint a bennük kimutatható hatóanyagtartalom, emiatt az általa alkalmazott növények nem is mindig tartoznak a hagyományos gyógynövénynek tekintett körbe.

Ennek megfelelően a terápia során e lelki egyensúlyvesztés mozgatórugóit igyekszünk feltárni, és az eszenciák segítségével az állapotot harmonizálni, és bár erre számos módszer áll rendelkezésre, én a klienssel beszélgetve, vele együtt gondolkodva támogatom ezt a folyamatot. Így a terápia gyakran túlmutat a „gyógyuláson” és klienseim nagy része örömmel veszi a segítséget önismerete gyarapításához.