LEÍRÁS

nagy édes lapu, kalapos szattyú, kalapfű
Pestwurz/Butterbur

Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae, Compositae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

Az acsalapu évelő növény, föld alatt kúszó, elágazó gyökérzettel. Jókora, tőálló levelei nyújtott szív alakúak, szélük fogazott, fonákjuk finom szőröktől szürkés. A kifejlett levél nyele fél méternél is hosszabbra nőhet, belül üreges, keresztmetszete kör alakú, bordázott. A levelek csak a virágzás után, április tájékán indulnak fejlődésnek. Furcsa, vöröses színű, füzérben álló fészkesvirágzatai már márciusban kibújnak, gyakran magából a patakmederből, kezdetben öklömnyiek, majd megnőnek és megnyúlnak. A száron csak vöröses pikkelyleveleket találunk. Kétlaki növény, a termős virágzat erőteljesebb, sötétebb, a porzós jóval kisebbre nő, színe is halványabb. A megnyúlt szárú, termést érlelő virágzatok nyár végéig megmaradnak, ennek alapján különíthetjük el a legkönnyebben más nagy levelű lapufajoktól.
Nálunk ritka és védett, Nyugat-Európában jóval gyakoribb a valószínűsíthetően hasonló hatású, sárgás-fehér virágzatú fehér acsalapu (P. albus (L.) Gaertn.).

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

Európa és Ázsia mérsékelt égövi területein általánosan elterjedt, északabbra már nem él meg. A víz közelségéhez szigorúan kötődő növény, középhegységeink patakjainak partján, nedves árkok mentén mindenütt megtaláljuk. Ha valahol megtelepszik, nagy leveleivel jó néhány négyzetmétert beborít, már messziről felismerhető.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Szent Hildegárd az acsalaput hideg és nedves növénynek tekinti, amely „kihúzza a rossz nedveket, ha kelésekre teszik”. Emellett skrofulusokra is ajánlja, ilyenkor mézet kell a fűre kenni, és így három nap- és éjszakára a gümőkre tenni. Ha kiszáradt, újra kell cserélni, és a negyedik napon haranglábat (Aquilegia vulgaris) kell e helyére tenni, erre pedig mézzel kevert búzalisztet, kilenc napon keresztül, vagy addig, amíg a skrofulusok el nem tűnnek. 
 
Hieronymus Bock szerint „Az acsalapu tulajdonképpen meleg száraz hatású, ez keserű ízéből jól kitalálható…, nagyra becsült gyökér és orvosság mérgekre belsőleg és külsőleg. Galénosz azt mondja, az acsalapu gyökere száraz a harmadik fokon. De Dodonaeus csak a második fokon tartja melegnek és száraznak. Szubtilis anyag, átjár, hajtja az izzadást, a húgyot, az asszonyi vérzést, véd a romlástól. Ezért nagyon jó tisztátalan, romló és tovakúszó bajokra. Az officinában jórészt a gyökeret használják, és Dodonaeus azt tartja, hogy ennek is kérge a legerősebb. A gyökerekből vagy a levelekből és a gyökerekből égetett víz a mondott okból külsőleg felkötve jó gonosz fekélyekre. 
A legfőbb dolgot, amire e gyökér való, már mondtam, vagyis minden méregre, hascsikarásra és izzasztásra. A mondott gyökér borban megfőzve jó nehéz szűk légzésre, széles bélférgekre, melyek olyanok, mind a tökmagok. Ugyanígy a húgy és az asszonyi vérzés megindítására. A méh felpuffadására nagyszerű port készítenek az acsalapu, a földitök és az angelika gyökeréből. Egy kiadós szer pestisre: vedd az acsalapu gyökerét, törd meg és áztasd ecetben. Ez ecetből végy egy keveset és add be a fertőzöttnek ruta nedvével és teirákummal. 
Az acsalapu gyökere megszárítva és porrá törve kiszárít minden folyó sebet, a belőle készült olaj jó lázasoknak, ha bekenik magukat vele, mielőtt a hidegrázás jön, jó ez olaj a bőr más tisztátalanságaira, s a vese és a tagok hűtésére is. A gyökerek pora romló tisztátalan sebekre szórva és naponta desztillált vízzel kimosva, meg a zöld leveleket rátéve jól gyógyítja azokat.” 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Régebben főként leveleit (Petasitides folium) gyűjtötték, embernyi hosszúra is megnövő, hatalmas gyöktörzsének (Petasidides rhizoma) kiásása nem könnyű feladat. Levelei nyél nélkül egész nyáron gyűjthetőek! Levelei a martilapuhoz hasonlóan, könnyen száríthatók. Manapság – elsősorban kisebb alkaloidtartalma miatt – a gyöktörzs gyakrabban használatos.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –

  • Hatóanyagok: Minden részében (de veszélyes mennyiségben elsősorban a levelekben) májkárosító hatású pirrolizidin alkaloidokat, emellett szeszkviterpén laktonokat (petazin, izopetazin), nyálkát, inulint, kevés illóolajat tartalmaz.

  • Gyógyhatások: Elsősorban a légutak simaizomzatára ható görcsoldó hatása miatt asztma, szamárköhögés és más, görcsös köhögéssel járó betegségek, valamint a húgyutak görcsös fájdalmainak (vesekő) kiegészítő kezelésére használták. Készítmények formájában használatos.

  • Adagolás: –

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Mérgező anyagai miatt a levél házilagos használata egyáltalán, a gyöktörzsé hosszabb időn keresztül nem ajánlott!