LEÍRÁS

Apfelbaum/Crab Apple

Rózsafélék családja (Rosaceae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A vadalma kis növésű, többnyire 4-5 m magas fácska, erdőszéleken, fák között sokszor inkább bokor. Kérge szürkésbarna, repedezett. Levelei széles tojásdadok vagy majdnem kerekdedek, 5-10 cm hosszúak, mindkét oldalukon kopaszak. A levelek éle finoman csipkézett, felülete ráncos. A levélnyél jóval rövidebb a lemeznél. A virágok öttagúak, a hajtások csúcsán többesével állnak, hasonlítanak a kerti alma virágaihoz, ám a szirmok fehérek, csak kívül piroslók, a porzók sárgák. A virágkocsány és a csészelevelek kopaszak. Április végén, május elején virágzik. Termése 1-3 cm átmérőjű, savanyú almácska.
A vadalmától a házi alma (M. domestica L.) legalább fonákján sűrűn molyhos levela és a virág zöld részeinek (kocsány, csészelevelek, vacok) szőrözöttsége, valamint nagyobb, ehető termése alapján különböztethető meg.
Közeli rokon faj a vadkörte vagy vackor (Pyrus pyraster (L.) Burgsdorf). Levelei kerekdedek, csupán 2,5 cm hosszúak, nagyon finoman csipkézettek vagy ép szélűek. A levelek színe fényes zöld. A levélnyél többnyire hosszabb a lemeznél. Virágai a vadalmához hasonlóak, ám a csésze szőrözött és a portokok pirosak. Termése apró, körte alakú. Kissé termetesebbre növő fa. Ábránkon az ehető, húsos termésű házi körte (Pyrus communis L.) szerepel.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A vadalma Közép- és Nyugat-Európában elterjedt növény, a Keleti-Kárpátok vonalától keletebbre és az Alpok, Déli-Kárpátok vonalától délebbre nem található meg. Elsősorban domb- és hegyvidékeken, erdőszéleken, legelőkön fordul elő. Magyarországon lombos erdeinkben, azok szélén, ösvények mentén, tisztásokon és réteken mindenütt megtalálható, az Alföldnek inkább csak a peremrészein és erdősebb vidékein él meg. A félárnyékot is jól tűri.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

A kelta fanaptárban Lugnasad, az őszkezdet ünnepe (augusztus 1.) volt az aratás, a termés megérésének ünnepe. Az ünnephez tartozó fa és egyben a pénteki nap (Vénusz) fája a vadalma (Quert). Az almafa kultúrtörténeti szerepe talán csak a szőlőéhez mérhető: elég itt a bibliai almafára, vagy a népmesék és regék aranyalmáira utalnunk. Az almafát, mely minden korban a fizikai világ, a szerelem és a halál jelképe egyben, az őszhöz és az Esthajnalcsillaghoz, vagyis a Vénuszhoz társították.

Dioszkoridész leírása alapján: „Minden almafa levelei, virágai és ágai összehúzó erővel bírnak, főképpen a birsalma. Az almák is összehúznak, amikor még nyersek és éretlenek, az éretteknek nincs ilyen erejük. Amelyek tavaszra érnek meg, megsokasítják az epét, gyengítik az inakat és idegeket és felfújják a testet.”

Plinius szerint „A vadalma olyan, mint a keserű tavaszi alma, éretlenül szedve megállítja az enyhe hasmenést.”
Az almafa friss leveleinek nedve a szőlő tőkéjének nedvével egyenlő arányban keverve Hildegard von Bingen szerint az elhomályosult szemek ellenszere, ha esténként ezzel keni a beteg a szemhéjait, de vigyázni kell, hogy a szemekbe ne kerüljön. Ha a levelek nem adnak elegendő nedvet, a szőlőtőke nedvével meglocsolva borogatásként is alkalmazhatjuk. Migrén ellen az almafa bimbóit kell leszednünk, ezeket faolajba téve a napon melegíteni és este, amikor a beteg aludni megy, ezzel az olajjal a fejét bekenni. Az almafa gyökerénél található föld is felhasználható, de csak tavasszal, amikor a fa virágzik. Ilyenkor a tűzben melegített földet a váll, az ágyék és a gyomor fájdalma esetén a fájó testrészre téve enyhíti a fájdalmat. „Tavasszal, az első rügyek megjelenésekor törj le egy ágacskát anélkül, hogy vassal érintenéd a belsejét és a rügyeken húzz át egy darab szarvasbőrt, hogy átnedvesedjen. És ha a fa már nem elég nedves, ejts egy késsel a rügyeken kis metszéseket, hogy több nedv folyjon ki, s vond el ott ezt a bőrt és itasd át annyira nedvességgel, amennyire csak bírod. Azután tedd egy nedves helyre, hogy azt a nedvet, amit a fából és az ágacskából nyertél, minél inkább magába szívhassa. És ha valakit vese- és ágyéktájon köszvény kínoz, kösse ezt a bort a csupasz húsára, hogy a nedv, amit ez az almafából magába szívott, a húsába menjen át és akkor jobban lesz.” Az almafa gyümölcsét Hildegárd zsengének és könnyen emészthetőnek tartja, de betegeknek inkább csak főzve vagy sütve javasolja. Ezzel szemben a körte nehéz és fanyar, s HILDEGARD szerint ha valaki sokat eszik belőle nyersen, annak migrént, kehességet és májproblémákat okoz, ezért a körtét csak főzve, vagy sütve ajánlja. De a körte fontos alkotórésze az általa okozott betegségek gyógyszerének is: „Végy azonban körtét, vágd össze, vesd el a magjait, főzd meg erősen vízben és törd össze, hogy pépszerű legyen. És végy medvetalpat, kevesebb galangagyökeret, kevesebb édesgyökeret, mint galangagyökeret, s kevesebb zsázsát, mint édesgyökeret; vagy ha medvetalpad nincs, vedd az édeskömény gyökerét és tördd ezeket porrá, keverd össze és tedd mértékkel melegített mézbe. Add hozzá a mondott körtét, keverd össze heves kavargatással, vagyis tereld össze ezeket, tedd egy dobozba, s egyél naponta éhgyomorra belőle egy teli kanállal, étkezés után két kanállal, este az ágyban pedig három kanállal és ez a legjobb nyelet, többet ér, mint az arany és hasznosabb is, mint a legtisztább arany, mert elűzi a migrént és a kehességet megkevesbíti, amit a nyers körte okoz az ember mellében. És minden ártó nedvet, ami az emberben van, elpusztít, úgy tisztítja az embert, ahogy egy edény megtisztíttatik a piszoktól.”
Hieronymus Bock íz alapján különbözteti meg az almákat: „Minden alma hideg és nedves természetű, inkább a konyhában szolgálnak, mint az apotékában. A nyers és fanyar almák hidegek, földesek, szárítók, összehúzók, erősítik a gyomrot, jól hasmenésre. A savanyúak hűtenek és szétoszlatják a gyomor sűrű nyálkáit. Az ízetlenek hidegek és nedvesek, mert vizesek, ezek a legcsekélyebbek és legkárosabbak, károsak a testre és lázakat okoznak. Az édesek nedvesek, temperáltak, lágyítják a hasat, táplálóbbak, mint az előzőek. Az édesek, melyeknek kellemes illata van, a legjobbak és legegészségesebbek, táplálók, nem csinálnak rossz vért, erősítik a szívet, bátorítják a lelket, elűzik a melankóliát, segítenek hányásban, csillapítják a köhögést, ahogyan Galénosz és Aëtius tanítja. Ez almákból szirupot készítenek, ami búskomorságban nélkülözhetetlen. De a főtt és sült almák egészségesebbek, mint a nyersek. A savanyú almákból szép világosbarna nyeletet készítenek, mint a gránátalmából, ami nagyon kellemes, jó forró lázak ellen, oltja a szomjat, meghozza az étvágyat… A savanyú almák megállatják a hasat, hajtják a húgyot és elűzik a böfögést és hányást. Minden édes alma lágyítja a hasat és kiűzi a bélférgeket. A savanyú almák nedve atracélvízzel keverve jók melankólia ellen, megtisztítja és felderíti a vért. Az almafa friss levelei széttörve és felrakva vagy kinyomott nedvük felkenve elűzi a forró dagadásokat.”

A vadalma virágából Bach-eszencia (Crab Apple) is készül a következő panaszokra: „A vadalma megtisztulást hozó eszencia azok számára, akik tisztátalannak érzik magukat. Ennek oka sokszor valami jelentéktelen apróság, máskor viszont komoly betegség is lehet, amelyet elhanyagolnak, miközben valami kevéssé fontos dologgal foglalkoznak. Mindkét esetben alig várják, hogy végre megszabaduljanak a lelkükben elhatalmasodott gondolattól. Nyilvánvalónak és fontosnak tűnik számukra, hogy problémájukat gyógykezelni kell. Ha a gyógykezelés nem jár sikerrel vagy valamiért elmarad, elkeseredetté, csalódottá válnak. E gyógyír megtisztítja a sebeket is, ha a betegnek komoly oka van azt feltételezni, hogy valamiféle méreg került a testébe, amit feltétlenül ki kell onnan űzni.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A vadalmát gyógynövényként manapság nem használják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: –

  • Hatóanyagok: –

  • Gyógyhatások: –

  • Adagolás: –

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: –