LEÍRÁS

Frühlings-Hahnenfuß/Lesser Celandine
Augentrost/Eyebright

Boglárkafélék családja (Ranunculaceae)

salátaboglárka

A salátaboglárka évelő növény, gumós gyökérzettel, a levelek tövében búzaszemnyi barna sarjgumókkal. Levelei fényes zöldek, hosszú nyelűek, kerekdedek vagy szív alakúak, lekerekített csúccsal. Szélük ép vagy itt-ott fogazott. Az aranysárga, 8-10 ovális sziromból felépülő virágok levéltelen, 10-15 cm hosszú kocsányon magányosan állnak. Mint a többi boglárkafélénél is, a porzók és a termők száma határozatlan. Kora tavasszal, márciustól április végéig virágzik.
Levelei és hosszúkás szirmai alapján könnyen megkülönböztethető a többnyire mérgező, leveles szárú boglárkáktól.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

Kedveli a nedvesebb talajokat, hazánkban gyertyános-tölgyesekben, ártéri ligeterdőkben mindenhol gyakori. Egész Európában és Ázsia nyugati felén elterjedt növény.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

A salátaboglárkáról Hieronymus Bock a következőképpen ír: „A salátaboglárka gumós gyökereivel és sárga virágaival forró csípős minőségű. A nyelven majdnem annyira éget, mint a boglárka, inkább külsőleg, mint belsőleg használatos. E minőséget a szerző kétségkívül Dioszkoridészből vette. Galénosz azt mondja, a salátaboglárka sokkal csípősebb, mint a fecskefű és meleg a negyedik fok kezdetén. Ezért Dioszkoridész és Galénosz azt mondják, jó orrgyógyszer, mely tisztítja a főt, ha nedvét az orrba teszik, mert mivel forró és csípős, kihúzza a nyálkát a fejből. Dioszkoridész véleménye szerint ugyanilyen hatása van a főzetnek is, ha mézzel gargalizálószert készítenek belőle. De a mi salátaboglárkánk, főleg az, amelyik nedves és árnyas helyeken nő, nem ilyen csípős, hiszen egyáltalán nem érzi az ember csípősnek. Ami viszont száraz talajon nő, az keserűséget és csípősséget hordoz magában. …
E fű gyökereivel együtt borban megfőzve, mézzel keverve jóféle gargalizálószert ad, tisztítja a nyálkás fejet, kihúzza a sűrű nyálkát. Ugyanilyen hatása a gyökér nedvének is, mézzel szét dörzsölve és az orrba téve. A fű, a gyökér és a nedv porrá törve vagy vizet égetve belőle, hasznos cimbalomszegekre, ha mossák vele, ráteszik vagy a port rászórják. Egyesek azt mondják, e fű gyökerével feltéve jó a fájó aranyérre.” 

 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Régebben kora tavasszal a friss, virágos hajtásokat gyűjtötték (Ranunculi ficariae herba), s többnyire szárítással tartósították vagy frissen használták fel.

  • Hatóanyagok: A boglárkafélékre jellemző csípős anyagokból (protoanemonin, anemonin) keveset tartalmaz. Fő hatóanyagai szaponinok, cseranyagok és a C-vitamin.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: –

  • Gyógyhatások: Enyhe összehúzó és vérzéscsillapító hatása van, leginkább tavaszi tisztítókúraként fogyasztják a friss leveleket, tea vagy saláta formájában. Más hatóanyagai gomba- és baktériumellenes hatásúak, ezért enyhébb fertőzések, bőrbetegségek esetén is használható.

  • Adagolás: 2-3 teáskanálnyi füvet 1/4 l vízzel leöntünk, lassan felforraljuk, majd leszűrjük. Napi adagja 2-3 csészényi.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: A friss növények túl nagy adagban fogyasztva gyomor-, bél és vesepanaszokat okozhatnak. A megadott adagolás mellett mellékhatások nem ismertek.