Dioszkoridész szerint „A magokból olajat préselnek… Ez olajat nem az ételben használják, csakis tapaszként és lámpákban. Harminc mag megtisztítva, megtörve és megiva hajtja a flegmatikus nedvességeket, az epét és a vizet a székleten át, és öklendezést és hányást is okoz. Az ilyen purgálás kellemetlen, és a gyomornak túlzottan megterhelő és káros. E magok apróra törve és tapaszként feltéve elűzik az arcról az apró csomókat és foltokat. Levelei megtörve, árpaliszttel keverve és tapaszként feltéve elűzik a szem forró dagadását, ugyanezek a levelek magukban vagy ecettel keverve és tapaszként feltéve jók az asszonyi mellek forró dagadására a szülés után, és elűzik az orbáncot.”
Plinius figyelmeztet a nyers magok mérgező voltára is: „Ugyanannyi vízbe téve a ricinusolaj megnyitja a beleket… Szintén jót tesz az izületeknek, mindenféle keményedésnek, az uterusnak, a füleknek és az égéseknek is. Főleg a tövises csiga héjának hamujával alkalmazzák az anus gyulladásaira és rühességre is. Termékenyítő hatása miatt elősegíti a haj és a bőr növekedését. A magját, melyből az olaj készül, ne használja semmi élőlény… Az ecetbe áztatott leveleket helyileg orbánc kezelésére használják, a friss leveleket pedig a mellek bajaira és a szem folyására adják. Boros forrázata gerslivel és sáfránnyal gyulladások kezelésére szolgál, és magukban három napon át alkalmazva megtisztítják az arcbőrt.”
Hieronymus Bock szerint „A ricinus … minősége a meleg felé hajlik, inkább külsőleg, mint belsőleg használandó.
Fuchsius azt írja, hogy a második fokon melegít és szárít. Galénosz szerint tisztító és eloszlató ereje is van, de a magok erősebbek, mint a levelek… Az officinában egyedül a magokat használják, a nedvet és a leveleket csak ritkán. A magokból olajat préselnek…, nagyon szubtilis anyag, hevesen tisztít és eloszlat. Jó a bőr minden foltjaira, sömörre, kék foltokra, ótvarra, a fej folyó ótvarára, ugyanígy a fülek zúgására, ha belecseppentik és a nyílásokat egy darab vattával, amibe pézsmát tettek, lezárják…
Mesue csak 5 vagy 7, legfeljebb 15 magot ad be egy öreg tyúk levesével, kólikára vagy hascsikarásra, podagrára és csípőfájásra. Vízkórságban kecsketejjel vagy annak savójával. De a magokat le kell héjazni és porrá törni.
E magok olaja szubtilis anyag, melegebb, mint a faolaj, mondja Serapio, ezért jó a sápadt bőrre, sömörre, ha kenik vele, vagy a széttört magokat tapaszként ráteszik.”
Hagyj üzenetet