LEÍRÁS

Spierstaude, Echtes Mädesüß/Meadowsweet

Rózsafélék családja (Rosaceae)

Filipendula ulmaria

Copyright http://www.netherbarium.hu

A réti legyezőfű évelő, embernyi magasra is megnövő növény. Gyöktörzse a talajban vízszintesen vagy ferdén áll, gyengén fásodik. Szára vöröses, felálló, csak legfelül elágazó. Levelei egyenetlenül szárnyasan osztottak, a szeletek durván fogazottak, felül sötét-, alul világoszöldek, vagy molyhosak. A szárnyak száma 2-5. A pálhák jól fejlettek, szív alakúak, fogazottak. Kellemes illatú virágai fehérek, az ágvégeken dús álernyőket alkotnak. Virágzási ideje júniustól szeptemberig tart, termése aszmag.
A közeli rokon koloncos legyezőfű (F. vulgaris Mönch) levelei legalább 8 pár szárnnyal osztottak, a szárnyak 2 cm-nél keskenyebbek. A szirmok külső oldala pirosas-rózsaszín. Nedvesebb réteken az egész országban gyakori, gyógyhatása jóval kisebb az előző fajénál.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A réti legyezőfű egész Európában, Kisázsiában és Ázsiában Mongóliáig megtalálható növény. Hazánkban a középhegységekben és az Észak-Dunántúlon gyakori. Patakmenti magaskórósokban, ligeterdőkben, lápréteken sokhelyütt tömeges, a szárazságot nem bírja.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Réti legyezőfűHieronymus Bock külön fejezetben foglalkozik a réti és a koloncos legyezőfűvel, a mai vélekedéssel ellentétben az utóbbit becsüli többre: „Mindkét fű meglátásom szerint meleg és száraz minőségű, főképpen a legyezőfű, belsőleg és külsőleg is használhatók. A réti legyezőfű Dodonaeus szerint hideg és száraz természetű és összehúzó erővel bír. Evégett ő a gyökér főzetét és porát vörös vérhasra, hasmenésre és túlzott vérzésre adja… A gyökér mézvízben megfőzve és megiva lágyítja a hasat, kivezeti az elégett epét, vörösborral megfőzve és megiva jó vörös vérhasra. Az asszonyok a fiatal leveleket főzelékbe gyűjtik. A magok károsak a főre. Azt mondják, ha iszik az ember a legyezőfű virágának főzetéből, az elűzi a negyednapos lázat.
A fű liszttel széttörve és feltéve eloszlatja a csomókat és más keléseket, széttörve és feltéve kihúzza a nyilakat, tüskéket és töviseket. A réti legyezőfű levelei, amikor erősek, hólyagokat húznak, mint a boglárka.”
„A koloncos legyezőfű tulajdonképpen meleg és száraz tulajdonságú, a mai mesterek belsőleg nagyra becsülik. Meleg és száraz a harmadik fokon, megnyit és tisztít, mivel meglehetősen keserű.
E növény levelei a magokkal együtt borban és mézben főzve és megiva kihajtják a méhlepényt. Egyesek vízben főzik és lehabozott mézet adnak hozzá a mondott panaszokra. A gyökér szétvágva és borban főzve hasonló hatású, hajtja a húgyot, csillapítja a fájdalmas és a csöpögős vizelést. Aegineta erre adja, és azt mondja, hogy a mondott főzet elűzi a sárgaságot, ugyanígy gyógyítja a hólyag minden panaszát. A porrá tört gyökérből mézzel készült nyelet elűzi a köhögést, és a régi szuszogást, mondja Plinius. Húgyproblémákra a gyökérből negyed latnyit kell porrá törni és borral meginni. Kipróbált szer. Az újabb szerzők a gyökereket borban főzik vagy áztatják, sokra becsülik megrekedt húgyra, húgyúti fájdalmakra és vesekőre. Sylvaticus nyavalyatörés ellen is nagyra becsüli a gyökeret, ha gyakran használják az ételben, vagy porát hús vagy tyúklevessel vagy megfelelő vízzel, mint bazsarózsa, hársfavirág, cseresznye, citromfű vagy árvácska vizével beveszik. Ugyanígy nagyon jónak és erősnek tartja széltől támadó testi fájdalmakra.
Csodálatos kenőcs készül fájó aranyérre a porrá tört gyökérből és angolnazsírból. E zsírt vagy hájat akkor kell gyűjteni, amikor darabokra vágják az angolnát. A fejét és a farkát el kell dobni, a többit vízben főzni.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A virágzó hajtást (régi legyezőfű virágos hajtás – Filipendulae ulmariae herba), ritkábban a virágokat (Spiraeae flos) gyűjtik, és maximum 40 °C hőmérsékleten szárítják.

  • Hatóanyagok: Illóolaj- és glikozid formájú szalicilsav-származékokat, flavonoidokat (5%) és kevés cserzőanyagot tartalmaz.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: A réti legyezőfűről pozitív E-monográfia és ESCOP-monográfia készült, szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben is.

  • Gyógyhatások: A monográfiák meghűléses betegségek kiegészítő kezelésére ajánlják, mivel gyenge láz- és fájdalomcsillapító hatással bír. Emellett a népi orvoslásban vizelethajtó- és izzasztószerként tartják számon, és elsősorban különféle vese- és hólyagproblémák kezelésére, továbbá köszvényes, reumatikus fájdalmak enyhítésére használják.

  • Adagolás: 1-2 teáskanálnyi szárított drogot 1/4 l forró vízzel leöntünk, majd 10 perc áztatás után leszűrjük. Napi adagja 2 csészényi.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Túladagolva gyomorpanaszokat, émelygést okozhat. Használata szalicilát-túlérzékenység esetén kerülendő!