LEÍRÁS

Copyright http://www.netherbarium.hu

Évelő növény, erős karógyökérrel. Tőálló levelei elliptikusak, épszélűek, 5-8 cm hosszúak, kissé húsosak és bőrneműek. A szárlevelek kihegyesedők, szíves vagy nyilas vállal szárölelők, kissé kékes színűek. A szár 25-35 cm magasra nő, elágazó, az apró fehér keresztes virágok az ágak végén sátorozó álernyőket vagy összetett bugás virágzatokat alkotnak. Május-júniusban virágzik. Termése ovális becőke.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A pozsgás zsázsa, mint felépítése is mutatja, szárazságtűrő növény: hazánkban elsősorban az Alföld szikes pusztáin, legelőin él, sokhelyütt tömegesen. A Tiszántúlon ritka.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

A zsázsa Szent Hildegárd szerint meleg és nedves növény, ami megerősíti a gyenge szívet és beteges gyomrot, felvidítja a szomorú szellemet, valamint gyógyítja és tisztítja a szemet. A kerti zsázsa azonban „megsokasítja a káros nedveket” és a lépnek is árt.

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A népi gyógyításban virágzó hajtását (Lepidii cartilaginei herba) többnyire friss állapotban nyersen, vagy alkoholos kivonat formájában használják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –

  • Hatóanyagok: Csípős hatású mustárolaj-glikozidokat, illóolajat és cseranyagot tartalmaz.

  • Gyógyhatások: Manapság gyógynövényként alig-alig használják: külsőleg sebek, sérülések kezelésére, baktériumellenes hatásánál fogva az elfertőződés megakadályozására való, belsőleg influenza, megfázás és hasmenéssel járó fertőzések kezelésére ajánlott.

  • Adagolás: nincs adat

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nincs adat.