LEÍRÁS

Copyright http://www.netherbarium.hu

Az őszi vérfű évelő növény, ujjnyi gyöktörzzsel. Szára felálló, 50-100 cm magas, felül elágazó. A levelek tőlevélrózsát alkotnak, 20-40 cm hosszúak, szórt állásúak, páratlanul szárnyasan összetettek. A levélkék oválisak vagy tojásdadok, fogazott szélűek, válluk kissé szíves. A száron alig találhatók levelek, ezek a tőleveleknél jóval kisebbek. Az apró, bordó virágok az ágvégeken tojásdad, 1-2 cm hosszú, tömött fejecskét alkotnak. A párta hiányzik, a csészék és a portokok adják a virágok bordó színét. Júliustól októberig virágzik, termése aszmagcsoport
Hasonló felépítésű, kisebb termetű, sziklagyepekben, száraz réteken mindenütt gyakori növény a csabaíre vérfű (S. minor Scop.).

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

Az őszi vérfű nedvesebb környezethez kötődik, főleg mocsárréteken, lápréteken, nedves kaszálókon él, elsősorban a Dunántúl csapadékosabb vidékein és a középhegységekben. Európai elterjedésű faj.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Hieronymus Bock leírása szerint „E füvek száraz természetűek, talán a napi hasmenésekre használhatók, de mivel valódi nevüket nem ismerjük, nem akarunk többet írni erről. E fű csillapítja a vérhast és más hasmenéseket, ugyanígy az asszonyi vérzést. Néhányan úgy hiszik, hogy ha az ember e füvet a kezében tartja, megállatja a vérzést, ezt ki lehet próbálni, néhányan e füvet fiatalon salátába teszik. A vérfű hideg és száraz természetű és összehúz. Ezért nem lehet földitömjén, mivel az forró és csípős. Minden részével használják, vizet desztillálnak belőle, ami vörös rózsacukorral nagyon jó tüdőbajra. E fű jeles erővel bír a sebes és sérült tüdő gyógyítására. Vörösborban szokták főzni és így inni. Vagy égetett vizét száraz rózsa szirupjával keverik. A kirurgusok gyakran használják sebitalokba. Néhányan pestis ellen is becsülik. A fanyar vörösborral készített főzet nagyon jó vörös vérhasban, hasmenésben, vagy ha az ember a túlzottan folyó asszonyi vérzést vagy aranyeret meg akarja állítani. E fű levelei zölden megtörve és feltéve gyógyítják a sebeket, fisztulákat és rákot, ugyanígy szárítva és porrá törve és rászórva is, summázva: igaz sebfű. A vérfű nagyon erős az orrvérzés csillapításában, a kézben tartva, a homlokra téve vagy megtörve az orrba dugva.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A gyökereket (Sanguisorbae radix) gyűjtik. Szárítással tartósítható.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: A drog szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII.).

  • Hatóanyagok: Cseranyagokat és triterpén-szaponinokat tartalmaz.

  • Gyógyhatások: Elsősorban hasmenések és bőrgyulladások kezelésére ajánlják.

  • Adagolás: 1-2 teáskanálnyi drogot 1/4 l vízzel leöntünk, felforraljuk, 10 percig áztatjuk, majd leszűrjük. Napi adagja 2 csészényi.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Túladagolva gyomorproblémákat okozhat. 3 napnál tovább húzódó hasmenés esetén orvoshoz kell fordulni!