LEÍRÁS
égető csalán, csólyán
Große Brennessel/Stinging Nettle
Csalánfélék családja (Urticaceae)
Copyright http://www.netherbarium.hu
A csalán elágazó, tarackoló gyökérzetű évelő növény. Szára keresztmetszetben négyszögletes, el nem ágazó, akár embermagasságúra is megnőhet. Levelei keresztben átellenesen állnak, megnyújtott szív alakúak, vagy szíves vállal lándzsásak, szélük csipkés. A levelek mindkét oldala és a szár is durva, csípős csalánszőrökkel borított. A csalán kétlaki növény, külön hím- és nőivarú egyedeket találunk, az apró, zöld, redukált virágok a levelek hónaljából eredő, vékony füzéreket alkotnak. Tavasztól őszig virágzik, termése apró makkocska.
Kisebb gyógyerővel bír a termetre is csekélyebb kis csalán (U. urens L.), összetévesztésük az alkalmazás szempontjából nem okoz különösebb problémát. Csípős voltuk alapján a csalánfélék egyértelműen azonosíthatók.
ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY
A nagy csalán a leggyakoribb gyomnövények közé tartozik, kedveli a humuszban, szerves anyagban gazdag talajokat. Ártéri erdőkben, irtásréteken tömeges. Kozmopolita, az egész Földön elterjedt növény.
TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK
Dioszkoridész szerint „Mindkét faj széttörve, kevés sóval tapaszként felrakva gyógyítja a kutyaharapást, a romló fekélyeket és sebeket, a rákot, a kimarjult tagokat, a nyaki dagadásokat, a fülek mögötti keléseket, minden csomót és aposztémát. A csalánok olajjal és viasszal keverve és felkenve jók lépbajosoknak. A levelek széttörve és nedvüket az orrba cseppentve megállítják annak vérzését, mirhával tamponnak elkészítve és a hüvelybe téve pedig hajtják a asszonyok hószámát. A friss levelek visszasegítik a kitüremkedő méhet a helyére, a magok borban megiva kedvet csinálnak a paráználkodáshoz és megnyitják az elzáródott méhet. A magok apróra törve, mézzel nyeletnek elkészítve és lenyelve jók szuszogó légzésre, és ha az ember csak felegyenesedve tud lélegezni. Az oldalak és a mell forró keléseire és gyulladt, forró tüdőre is jó, köptet és tisztítja a mellet. Hánytató orvosságokba is keverik. A levelek tengeri kagylóval megfőzve lágyítják a hasat és a székletet, elűzik a szeleket és hajtják a húgyot. Kásával megéve segít kiköpni a mellben összegyűlt sűrű nyálkákat. A levelek főzete kevés mirhával megiva hajtja az asszonyi hószámot. A nedv gargalizálva gyógyítja a forró dagadt mandulákat.”
A csalánt Szent Hildegárd is forró növénynek tartja, de nyersen fogyasztva semmiféle bajra nem javasolja, azonban főzve „hasznos az emberek ételeihez, mert tisztítja a gyomrot és kiveszi a nyálkát belőle”.
Hieronymus Bock együtt tárgyalja a csalánokat és az árvacsalánokat, de kevés újat mond Dioszkoridészhez képest: „Fajtája szerint minden égető csalán szárasztó. Ennélfogva reszolveálják és szétoszlatják a kemény csomókat, duzzanatokat és egyebeket, amik a nyálkától támadnak, belsőleg és külsőleg. Meleg hatásúak , ezért a vénuszi tetteket is serkentik és gerjesztik, de a második fok felett nem melegek. Az árvacsalánokat forróbbnak tartják…
A nagy égető csalán gyökere borban és mézben főzve erős szer hideg köhögésre és szuszogásra… A magok széttörve, mézzel keverve és megéve hatásosabbak a mell tisztításában, mint a gyökér főzete. Hasonló hatásuk van a leveleknek mézborban főzve… A virágok megszárítva és a porból negyed lat egy ital meleg fehér borba betéve és megiva hajtja a húgyot. A csalánmagok porrá törve és borral megiva jók vesekőre, ugyanígy az égetett víz is. Aki szélütéstől fél, az főzze a csalánt borban és igyon belőle gyakran, segíteni fog. A csalán levelei és virága lehúzva és júliusban, Szt. Margit napja tájékán elégetve, reggel, délben és este megiva, jók a kitüremkedett méhre, hascsikarásra és bélfájdalmakra, elűzik a követ és a vesék fájdalmát, jók hideg köhögésre is, nehéz légzésre, férgekre és a test minden felpuffadására. Augusztus vége felé a csalán gyökerei tisztára mosva, meghámozva és égetve, reggelente és esténként megiva, minden alkalommal 2-3 latnyit, jók a test csikarásaira és görcseire, szétoszlatják a tüdők aposztémáit…
Nyitott, rothadó és nedvedző károkra bevált recept: vedd a csalán hajtásának legfelső részét, mely a virágokat és magokat hordozza, tégy hozzá ugyanannyi méreggyilkot, törd apróra, és pirítsd friss, sózatlan vajban hársfa tüzén, majd törd át egy kendőn, és a belőle folyó zöld nedvességgel kend a sebeket. Egy másik: végy porrá tört árvacsalánt, porrá tört farkasalmagyökeret ugyanannyit, harmadannyi zöld rezet, tégy hozzájuk faolajat és gombernyő nedvét, készíts ezekből kenőcsöt. Egyesek mindenféle végtagbajokat, csípőbajokat, isiászt és podagrát kezelnek vele. A csalán leveleit összetörik, öreg faolajjal vagy medvehájjal keverik és tapaszként a fájó részre kenik.”
Hagyj üzenetet