LEÍRÁS

A mirhacserje, kis termetű, legfeljebb 3-4 m magasra megnövő, tövises fácska. Levelei páratlanul szárnyasan összetettek, a levélkék száma 5-7, alakjuk ovális vagy fordított tojásdad, csúcsuk kihegyesedő, szélük ép. A virágok egyivarúak, fürtös virágzatban állnak.
Ugyanebbe a családba tartozik a tömjént adó valódi tömjénfa Boswellia sacra Flueck. (B. carteri Birdw.), a mekkabalzsamot szolgáltató mekkabalzsamfa (Commiphora gileadensis (L.) C. Chr. = C. opobalsamum (L.) Engl.), a hindu balzsamfa (Commiphora wightii (Arn.) Bhandari = C. mukul (Hook. ex Stocks) Engl.), valamint az indiai tömjénfa (Boswellia serrata Triana & Planch).

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A mirhacserje Szomália, Etiópia, Szudán és Jemen területén honos.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

A mirhát (és a tömjént) már a Biblia is több helyen megemlíti, első gyógyszerészeti leírását Dioszkoridész adja: „…A mirha melegítő, mély alvást hozó, sebeket összeforrasztó, szárító és összehúzó erővel bír. A mirha meglágyítja a szülő részek kemény keléseit, megnyitja az elzáródásokat. Fehér ürömmel, csillagfürtfőzettel vagy rutanedvvel keverve meghozza az asszonyok hószámát és a szülést. Babnyi darab megéve jó régi köhögésre, nehéz légzésre, és azoknak, akik csak egyenesen ülve tudnak lélegezni, enyhíti az oldalszegzést és a mellek fájdalmát, legyőzi a hasmenést és a vörös vérhast. Egy babnyi mirha borssal és vízzel megiva kiűzi és megakadályozza a hideget, ami remegő és reszkető lázat okoz, ha két órával előbb, ahogy mondatott, bevétetik. A mirha a nyelv alatt tartva és így elolvasztva és lassan ráengedve, enyhíti a torok kaparását, javít a rekedt hangon, megöli a bél férgeit, megrágva hatásos a száj büdös szagára és bűzös leheletre, lágy timsóval kenőcsnek elkészítve a hónaljak bűzére is hasznos. A fogakat és a foghúst megerősíti, ha az ember a szájat mirhával, borral és olajjal mossa. Összeforrasztja a fej sebeit, ha apróra törve rákenik, meggyógyítja a széttört füleket, hússal tölti meg a csupasz lábat ha a mirhát csigával rákenik. A mirha pézsmával … keverve jó a gennyedző fülekre és a fülek forró dagadására is, az orca bibircsókjaira …, ha a mirhát mézben feloldják és kevés kassziával keverten rákenik. Ecettel jó sömörre, áfonyaborral keverte megerősíti a kihulló hajat, ha rákenik, enyhíti a hosszan tartó taknyot és szipákolást, ha egy tollal belülről kenik vele az orrot, megtölti a szem fekélyeit, leveszi a szemen növő fehér bajt, elűz mindent, ami elsötétíti a szemet és a látást, simává teszi a szemöldököt…”

Szent Hildegárd szintén foglalkozik a mirha hatásaival: „A mirha meleg és száraz. Ha azonban a mirhát magadnál akarod hordani, melegítsd először a napon, vagy egy tűzben felmelegített téglán, így szétfolyik egy kicsit, és csak azután tartsd magadnál, hogy húsod és izzadságod melegítse, és akkor elűzi tőled a csalóka képeket és mágikus praktikákat és a démonok igézetét rossz szavakra és a füvek varázserejét, hogy kevésbé tudnak neked ártani, ha valami mágikust eszel vagy iszol. És aki a vágytól ég, az szórja meg ezzel a mellét és a hasát és ez elűzi tőle a vágy túlságát. Azonban a mirha illata is elűzi a vágyat az emberből, de az értelmét nem teszi boldoggá, hanem megnyomja, megterheli, és szomorúvá teszi. És azért aki mirhát hord magánál, hordjon aranyat is, mert ez az embert boldoggá teszi. És ha valakiben erős láz kél, és ezért meleg borban mirhát adnak neki inni, eltávozik a láz belőle. És akire vágyakozás ront, ha mirhát eszik, oldja benne a vágyat, de nagyon ki is szárítja, és ezért nem hasznos, és mit sem használ, ha valaki megeszi, hacsak nem nagy szükségben.”

Tradicionális felhasználások

A tradicionális gyógyítási rendszerekben a mirhát köptetőként, hószámfakasztóként, hasfogóként, valamint szájüregi nyálkahártya-gyulladások és sebek kezelésére használták. A tömjént elsősorban ízületi gyulladások kezelésére, míg a hindu balzsamot hószámfakasztóként, köhögéscsillapítóként, torokfájás és hasmenés kezelésére, valamint sebkezelésre ajánlották.

 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A drogot a kéreg sérüléseiből kifolyó, levegőn megszárított gyanta (mirha – Myrrha) adja. A fő faj mellett más fajok, főként a C. abyssinica (Berg.) Engl. gyantája is elfogadott.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: A mirháról ESCOP- és WHO monográfia készült, szerepel VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII) is. A hindu balzsamfa gyantájáról (Gugguli gummi) WHO-, az indiai tömjénfa gyantájáról (Olibanum indicum) pedig WHO- és ESCOP-monográfia is készült, s szintén szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII) is.

  • Hatóanyagok: A mirha 2-10% illóolajat (α-pinént, szeszkviterpén-alkoholokat és furanoszeszkviterpén-laktonokat), 25-40% vízben nem oldódó gyantát (kommiforasavak) és 30-60% vízoldékony mézgát (nyálkaanyagok, fehérjék) tartalmaz. A tömjén legfontosabb hatóanyagai az ún. boswelliasavak (25%). A hindu balzsamfa gyantájának fő hatóanyaga az illóolaj (mircén, kamforén, stb.).

  • Gyógyhatások: A mirha illóolaja összehúzó, antimikrobiális és granulációt serkentő hatással bír. A monográfiák szájüregi nyálkahártya-gyulladások, aftás fekélyek, kisebb bőrgyulladások, sebek és horzsolások kezelésére, valamint torokgyulladás és mandulagyulladás kiegészítő kezelésére ajánlják. A tömjén elsősorban gyulladáscsökkentő, emiatt ízületi gyulladások, valamint gyulladásos típusú bélbetegségek kezelésére használatos. A hindu balzsamfa gyantája elsősorban koleszterinszint-csökkentő hatású.

  • Adagolás: A mirha felhasználása többnyire tinktúra (1:5, 90% etanol) formájában történik, ebből 1-5 ml-t kell egy pohár vízhez adni, és naponta többször gargalizálni. Bőrpanaszok esetén a (gyermekek esetén mindig) hígított vagy hígítatlan tinktúrával kell az érintett részeket naponta 2-3 alkalommal lemosni. A tömjén és a hindu balzsam adagolásával kapcsolatban még csak ajánlások léteznek.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nem ismertek.