LEÍRÁS

Mandelbaum/Almond

Rózsafélék családja (Rosaceae)

Mandula

A mandula kis termetű (-8 m), dúsan elágazó, kiszélesedő koronájú fácskává nő. A hajtások a vad típusnál tövisesek, a termesztett változatoknál tövis nélküliek. A levelek megnyúlt tojásdad-lándzsásak vagy megnyúlt lándzsásak, szélük finoman fogazott. A virágok nagyon rövid kocsányúak, halvány rózsaszínűek vagy fehérek, márciusban, még jóval lombfakadás előtt nyílnak. Termése 4-6 cm hosszú, ovális, zöldes-szürkés, molyhos bevonatú csonthéjas, íze édeskés. Külön formának számít (convar. amara L.) a keserű mandula.
A sárgabarack vagy kajszibarack (Prunus armeniaca L.) kis termetű, kerekded koronájú fává növő, szürkésbarna kérgű fa. Levelei szórt állásúak, oválisak vagy csaknem kerekdedek, 5-10 cm hosszúak, szélük finoman fűrészelt, csúcsuk kihegyesedő. Virágai ötszirmúak, rózsaszínek, levélfakadás előtt, március tájékán nyílnak. Termése 4-8 cm hosszú, kerekded, narancssárga csonthéjas.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

Mind a mandulák, mind a sárgabarack őshazája valószínűleg Kína, Délnyugat-Ázsia és talán Észak-Afrika, az ókor óta sok helyütt termesztik. Melegigényes növények.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Dioszkoridész szerint „A mandulafa görögül Amygdale, latinul Amygdalus. A keserű mandula gyökerének főzete tisztítja az orcát, mint maguk a mandulák is, apróra törve és rátéve. Feltéve hajtják az asszonyi hószámot, apróra törve, ecettel és rózsaolajjal keverve és a homlokra és a halántékra kenve jók főfájásra. Borral keverve gyógyítják az esti kiütéseket, mézzel a gonosz fekélyeket, a tovakúszó keléseket és a kutyamarást is. A keserű mandula megéve csillapítja a fájdalmat és sajgást, lágyítja a hasat és a székletet, álmot hoz és hajtja a húgyot. Liszttel és mentával bevéve jó vérköpésre, a vesék fájdalmára és a tüdő forróságára. Vízzel vagy … édes borral megiva segít a veseköveseknek és a nehezen húgyozóknak. Mézzel és tejjel keverve és egyszerre egy mogyorónyit bevéve jó a májbajosoknak, a köhögőknek és a felfúvódottaknak. Öt vagy hat mandula az ital előtt megéve elhárítja az ittasságot. A rókák, ha ételükkel befalják e magokat, meghalnak tőle. A keserű mandulából folyó gyanta melegít és összehúz. Megiva jó a vért köpőknek. Ecettel megiva elűzi a sömört, vizezett borral pedig hatásos régi köhögésre is. Édes borral keverve és megiva jó és hasznos kőre. Az édes mandula finom étek, de az orvoslásban kevesebb erővel és erénnyel bír, mint a keserű. Folyóssá tesz és hajtja a húgyot. A friss magok héjukkal megéve gyógyítják a gyomor nedves émelygését.”

Szent Hildegárd szerint a mandula olyan meleg és nedves növény, amelynek minden gyógyereje a gyümölcsében rejlik, sem a kérgét, sem pedig a nedvét nem használja gyógyszerként. A mandula termése azonban megtölti az agyat, s jó színt ad az arcnak. Emellett tüdő- és májbetegeknek is javasolja, hogy egyék „e magokat gyakran, nyersen avagy főzve és erőt adnak…”.

Hieronymus Bock így ír a manduláról: „A keserű mandulák természettől melegebbek az édeseknél, s minden mandula sokféle haszonnal bír a konyhában és az orvoslásban is. A keserűek melegek és szárazak a második fokon, folyóssá tesznek, eloszlatnak és tisztítanak, ahogyan Galénosz mondja. Az édesek közepesen melegek és nedvesek. Az officinában a mandulák olaját veszik. Gyakran használják tejüket, cukrukat és a mandulából, lisztből, cukorból és mazsolából készített marcipánt is. A keserű mandula olaja melegít, eloszlat, lágyít, megnyitja a máj és a lép elzáródását, elűzi a szeleket és csillapítja a gyomor, a belek és a méh felfúvódástól támadott fájását. Elűzi a fülek zúgását és sistergését, borral kiűzi a folyó ótvart a fejből, megöli a férgeket, kioldja a bőr foltjait, tisztává és simává teszi azt. Az édes mandula olaja kevésbé melegít, a második fokon nedvesít, csillapítja a fájdalmat, elűzi a rekedtséget, meglágyítja a kemény dagadásokat, tisztává és simává teszi azokat, mivel nedvesít, nagyon jó tüdőbajosoknak… Nagy haszonnal ihatják a vesekőtől szenvedők is, mivel kiszélesíti és nyálkássá teszi a húgyutakat, hogy a kő annál könnyebben kijusson a hólyagba. De mindig frisset kell használni. Nagy sikerrel lehet a kólikásaknak is adni. Mert meglágyítja a székletet és kivezeti azt. Szelektől vagy nyálkától támadt kólikára malváziával kell bevenni. A bábák ezzel kenik az asszonyokat, ha nehezen szülnek, a szülés után is adnak belőle, ha nagyok a fájdalmak. A mandulatej forrásvízzel vagy katángkóró, endívia, szamóca, lósóska vagy porcsinfű vizével hűt és oltja a szomjat. Árpavízzel adva jó szuszogóknak, s akiknek fáj az oldaluk vagy gyulladt a tüdejük. Vasas vízzel vagy vérontófű, útifű, rózsa, kőrislomb, vadkörte, zsurló, pásztortáska vizével desztillálva jó vörös vérhasban és hasmenésben. Saláta-, tavirózsa- viola- és hasonló vizekkel és mákkal elkészítve álmot hoz. A marcipán jó tüdőbajosoknak, azoknak, akik görcsölnek és véreznek, vagy vörös vérhastól szenvednek.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Elsősorban a magokból préselt zsírosolajat (natív mandulaolaj – Amygdalae oleum virginale, ill. finomított mandulaolaj – Amygdalae oleum raffinatum) használják fel. A sárgabarack magját (Armeniacae semen) ritkábban szintén használják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: Mindkétféle mandulaolaj szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII), a sárgabarack magjáról WHO-monográfia készült.

  • Hatóanyagok: A mandulaolaj telítetlen zsírsavakat (olajsav, linolsav, palmitinsav, stb.) tartalmaz. A sárgabarackmag legfontosabb összetevője az amigdalint (-4,9%).

  • Gyógyhatások: Az olajat oldószerként, valamint a kozmetikai iparban bőrlágyítóként használják. Önálló gyógyászati felhasználása nem ismert. A sárgabarackmagban található amigdalin fájdalom- és lázcsillapító, tumorellenes, valamint köhögéscsillapító hatással bír. Klinikai felhasználását jelenleg nem tartják megalapozottnak.

  • Adagolás: Nincs adat.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: A keserű mandula, valamint a sárgabarack magja nyersen mérgező lehet, gyerekeknél 7-10, felnőttek esetében 50-60 nyers mag már halált okozhat. A hagyományos felhasználás során a mérgezés elkerülése érdekében a magokat apróra törik és hőkezelésnek vetik alá (vizes forralás, stb.).