LEÍRÁS

Gemeine Esche/Common Ash

Olajfafélék családja (Oleaceae)

Fraxinus excelsior – Copyright by netherbarium.hu

A magas kőris az olajfafélék rokonsági körébe (fagyal, orgona) tartozó, kedvező viszonyok között akár 30 m-nél is magasabbra növő, szép alakú fa. Kérge sima, szürkés, idősebb korban hosszanti repedésekkel borított. Hajtásai szintén szürkések, szőrtelenek, a rügyek bársonyosak, feketék. A levelek keresztben átellenesen állnak, páratlanul szárnyasan összetettek. A levélkék száma 9, 11 vagy 13, lándzsásak, kihegyezettek, élük szabálytalanul fűrészelt, előrehajló fogakkal. A levélkék nyeletlenek, színük világoszöld. A magas kőris kétlaki növény, vagyis külön porzós és termős egyedei vannak. Virágaik a hajtások tövében, csomókban állnak, zöldek, nem feltűnőek, csupán a portokok és a bibék ibolyásak. Áprilisban virágzik. Jellegzetesen hártyás, ovális szárnyú apró makkocskái, ősz végére érnek be, s gyakran egész télen át a fán maradnak.
Hazánk melegebb lejtőinek, száraz tölgyeseinek fája a virágos kőris (F. ornus L., ábránkon). A magas kőristől szárazabb élőhelye, kisebb termete, fehér, feltűnő virágai és világosszürke rügyei alapján különböztethető meg.
Folyók ártéri erdeinek fontos fája a magyar kőris (F. angustifolia ssp. pannonica Soó et Simon). A magas kőrishez az előzőnél jobban hasonlít, de rügyei barnák, a levélkék száma 7-9.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A magas kőris a legészakibb és legdélibb részek kivételével egész Európában megtalálható, előfordul Kis-Ázsia északi részein és a Kaukázusban is. Európa délebbi részein inkább hegyvidéki fajnak számít. Magyarországon a középhegységek és a dunántúli dombvidékek erdőiben általánosan elterjedt fa.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

A kőris a kelta fanaptár harmadik hónapjának (Nion, február 18-tól március 17-ig) névadó fája, s egyben az északi mitológia szent világfája, az Yggdrasil (ezen függeszkedve szerezte meg Odin isten a rúnák titkát) is. Jó minőségű, szívós fájából ősidők óta csónakokat, evezőket készítettek, de kőrisből volt például Akhilleusz lándzsája is.

Dioszkoridész szerint „a levelek nedve borral megiva, vagy a levelek széttörve és feltéve jók kígyómarásra. A kéreg hamuja vízzel keverve és felkenve elűzi az ótvart…”

Plinius leírása szerint „A kőrisfa kígyómarást semlegesítő erejéről már volt szó. A magok a levelek között fekszenek, melyeket borban eltéve máj és oldalfájásra használnak, s kivonják a vízkórság okozta bőr alatt felgyülemlett vizet is. Csökkenti a kövérséget, fokozatosan csökkentve a testet a soványságig. A leveleket szintén felhasználják borral, a test erejéhez viszonyítva…”

Hildegard von Bingen a szilhez hasonlóan a kőris leveleiből főzött borogatást is a köszvény ellenszereként használta. Ezzel kell a beteg egész testét egyenletesen beborítani. Más gyógyítási felhasználását nem írja, ugyanakkor a komló nélkül főzött sör fontos alkotórészének tartja.

Hieronymus Bock a következő leírást adja a kőrisfa gyógyhatásairól: „E fának az az ereje, hogy semmilyen kígyót maga körül meg nem tűr, ahogyan azt a tapasztalat bizonyította. Ezért fáját és kérgét kígyóméregre használják. A gyógyításban egyedül a magjait használják, amit lingua avis és lingua passerina névvel illetnek, külső kinézetük miatt, mivel hasonlatosak a madár nyelvéhez. Ősszel gyűjtetnek, december tájékán, amikor teljesen sárgák. Meleg és száraz a második fokon. A gyökér és a levelek közepesen melegek, ám erősen szárítók. A kőrisfa kérgéből égetett víz jó szer kőre és sárgaságra. A levelek borban főzve és megiva hasznosak máj- és lépbajosoknak. Hasonló hatású a kőrisfából égetett olaj is, megiva és kenve… Ha valakit kígyó mar meg, akkor le kell tördelni a kőrisfa felsőbb hajtásait, kinyomni a nedvét és azt kell inni adni a sérültnek, így nem károsítja a méreg. A mondott főzet nem haszontalan vízkórosoknak sem. Egyesek kupákat és ivóedényeket készítenek kőrisfából és úgy tartják, hogy kisebbíti a lépet, ha mindig ilyenből iszik az ember… A kőrisfából készített só jó orvosság izzasztásra. Meleg vízzel, angelika-, kocsord-, benedekfű-, édeskömény-, petrezselyem és hasonló vizekkel lehet keverni és beadni. Egy gyakran próbált, derék recept kőre: végy két maroknyi apróra vágott kőrisfát. Forrald 3 font borban, míg a harmada eltűnik, szűrd át, végy belőle egy italnyit és tégy hozzá negyed latnyi porrá tört kőrisfát. Folytasd ezt 8 napon át. A vesszők kérge vízben főzve és négy napon át íva lelappasztja a nagy, megdagadt és elzáródott lépet. A magok pora fehér borban bevéve jó szer kőre. E szer kihajtja a vízkórosok vizét is a vizeleten át. A mondott magok pora cukorral, valamint fenyő- és pisztáciamagokkal élvezve felgerjeszti a házasi vágyakat… A kőris kérge hamuvá égetve és kenőcsnek elkészítve gyógyít minden gonosz ótvart. Kőrisből szép asztalokat és konyhai edényeket készítenek, Achilles is ebből készítette hosszú lándzsáját Homérosz szerint. A fa kérge frissen az új sebekre kötve, összeforrasztja azokat. A kéreg ecetben főzve és szivaccsal melegen a gyomorra téve jó hányás ellen. A kéreg vörösborban főzve a hasra téve jó véres hasmenésre… Egy recept rossz hallásra: végy a nedvből, amit a zöld kőrisfa égetéskor kiizzad, ugyanennyit a ciklámen, a tengeri hagyma és a ruta nedvéből. Főzd rövid ideig együtt. E vízből cseppents néhány cseppet a jó és egészséges fülbe, s amikor aludni tér, a beteg és süket fülén kell feküdnie. Ha mindkét füle rossz, a jobbikba kell cseppenteni és a másikon aludni.”

Tradicionális felhasználások

A leveleket hashajtóként, vizelethajtóként és izzasztóként használták, emellett reuma, köszvény, ízületi fájdalmak, ritkábban májpanaszok, sárgaság, epekő kezelésére, valamint gyulladásgátlóként és lázcsillapítóként. Leveleit külsőleg sebek, horzsolások, valamint kelések kezelésére ajánlották. Tavasszal gyűjtik a mannát, a kőrisfajok törzsének sebzés hatására kifolyó, majd megszilárduló váladékát. A manna fő hatóanyagai a D-mannit, a mannotrióz és a mannotetróz, ezenkívül szőlőcukrot, nyálkaanyagokat és gyantát tartalmaz. A mannát elsősorban a gyermekgyógyászatban használták hashajtóként.

 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A tavaszi-kora nyári hónapokban a friss, már teljesen kifejlett leveleket (Fraxini folium) gyűjtik és árnyékos helyen szárítják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: A kőrisfalevél szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII.).

  • Hatóanyagok: A levéldrog rutint, quercitrint és más flavonoidokat, ezen kívül nyálkát, mannitolt, keserűanyagokat, csersavakat tartalmaz.

  • Gyógyhatások: A levelek enyhe hashajtó, vizelethajtó és vérnyomáscsökkentő hatásúak. A levelek főzete elsősorban könnyű vízhajtóként és hashajtóként használatos.

  • Adagolás: 2 púpozott teáskanálnyi levelet kell 1/4 l hideg vízzel leönteni, felforralni, majd 3 perc után leszűrni. Napi adagja 3, hosszabb kúra esetén 2 csésze tea, legfeljebb 2 héten át.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nem ismertek.