Lórom fajok (Rumex spp.)

Dioszkoridész szerint „Minden lósóskák levele más főzőnövényekhez hasonlóan főzve lágyítja a székletet, s nyersen megtörve, rózsaolajjal és sáfránnyal keverve és tapaszként feltéve elűzi a fekélyeket. A parajlibatop és a lórom magvai vízben vagy borban bevéve jók vörös vérhasra, hasmenésre, émelygésre és skorpiócsípésre. Aki előzőleg megissza a magokat, azt nem egykönnyen károsítja a skorpiók marása. E növények gyökere ecetben megfőzve vagy nyersen széttörve és feltéve gyógyítja az ótvart, a sömört és a beteg körmöket. De előtte a beteg helyet a napon jó be kell dörzsölni ecettel és nátronnal. E gyökerek főzete csillapítja a viszketést, ha mossák vele a testet vagy a fürdőben bedörzsölik. E gyökerek boros főzete becseppentve csillapítja a fogak és a fül fájdalmát. A gyökerek borban megfőzve és feltéve elűzik a nyak dagadásait és a fülek mögötti dagadást. Ecetben megpuhítják a lépet. Néhányan nyakukba akasztják e gyökeret, hogy elűzzék vele a nyak és a hónalj csomóit. E gyökerek apróra törve és alul használva elűzik az asszonyok túlzott folyását. Borban főzve és megiva elűzik a sárgaságot, széttörik a vesekövet, hajtják az asszonyi hószámot és gyógyítják a skorpiócsípést.” 

 

A sóska Szent Hildegárd szerint sem nem meleg, sem nem hideg, és nem használ az embernek, ha megeszi, mert „szomorúvá tesz, és természetével helytelen mértékben kitölti belső szerveket”. Azt azonban elárulja, hogy „az, ami benne gyenge az emberek erőinek, az állatok erőinek hasznos”. 

 

Hieronymus Bock szerint „A lórom szárít és hűt a második fokon, a gyökér a májat is megnyitja. Minden részével használják. Az officinában vizét, nedvét, szirupját és cukrát veszik, főképpen forró lázakra, kihűti a májat és a vért, oltja a szomjat, erősíti a szívet és étvágyat csinál. Magvait pestis idején becsülik, antidotumokkal és szívcukrokkal, mint viola, borágó, atracél… cukrával keverik. Dioszkoridész és Galénosz is nagyra tartja vörös vérhasra és hasmenésre, ugyanígy nagyon jó férgekre, ha porát porcsin, katáng, endívia, rózsa, vérontófű, ruta, fehérüröm, benedekfű, százszorszép vagy kökényvirágok vizével adják be… 

E füvek, főképpen a lósóska, égetett vize jó pestises lázakra, gyulladt májra és forró gyomorra, folyvást iva és külsőleg lenkendővel borogatva. A lósóska magvai borban áztatva és megiva jók vesekőre. A gyökér megfőzve és megiva megnyitja a májat, tisztítja azt és elűzi a sárgaságot. A magok jók vörös vérhasra és hasmenésre, azoknak is nagyon jók, akik vért köpnek. A port vörös fanyar borral adják be vagy frissen főtt tojással… 

Dodonaeus a következőképpen csinál jóféle kenőcsöt ótvarra: végy a gyökerekből annyit, amennyit akarsz, főzd ecetben, majd törd szét és törd át egy rostán, tégy hozzá vajat vagy babérolajat és kevés gyömbért. Az orca foltjaira vagy sömörre végy két fontnyit e gyökerek desztillált vizéből, ugyanennyi uborka vagy dinnyevizet, 10 fecsketojást, egy lat salétromot, 4 lat fehér borkövet. Törd ezeket porrá, tedd hozzá a vizeket és a tojásokat, desztilláld le. Esténként kend magad olaj és édesmandulaolaj keverékével, reggelente e vízzel mosd le. Egy nagyszerű és csodálatos recept az aranyér fájdalmára: végy parajlibatopot, törd meg és főzd parázson vajjal és tejfellel, majd nyomd ki és nagyszerű kenőcsöd van aranyérre.”