LEÍRÁS
Boldogasszony palástja
Frauenmantel, Sinau/Lady’s Mantle
Rózsafélék családja (Rosaceae)
Copyright by netherbarium.hu
A botanikai leírást azzal kell kezdenünk, hogy a címben említett név tulajdonképpen már nem is létezik: csak hazánkban 10-11 palástfű fajt különböztetnek meg a szakemberek, ezek azonban mind küllemüket, mind gyógyhatásukat tekintve alig-alig válaszhatók szét egymástól. Jobb híján, gyűjtőfogalomként használtuk tehát ezt a nevet. A palástfüvek évelő növények, a telet jól fejlett gyöktörzsükkel vészelik át. Tőleveleik nyelesek, akár tenyérnyiek is lehetnek, nagyjából vese alakúak, többnyire 7 kerek karéjjal. A levelek széle egyszeresen vagy kétszeresen fogazott. Szárleveleik ülők vagy rövid nyelűek, felépítésükben a tőlevelekhez hasonlóak, azoknál kisebbek. A levelek és a szár szőrözöttsége széles határok között változik. A szár magassága a termőhelytől függően a szinte heverőtől a jó arasznyiig terjedhet. Zöldessárga, apró virágaik egész nyáron át nyílnak, álernyős virágzatot alkotnak. A virágok pártája hiányzik, a csésze 4 levélkéből áll. A virágokban sárgás nektáriumok találhatók. Termésük aszmag, gyakoriak a terméketlen, ivartalan úton szaporodó példányok.
ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY
A palástfüvek hegyvidéki növények, a Kárpátok és az Alpok völgyeiben, hegyi patakjai mentén mindenütt gyakoriak, sípályákon, legelőkön sokszor tömegesek. Egész Európában, Észak-Amerika keleti vidékein és Szibériában is megtalálhatók. Hazánkban kifejezetten ritkák, ezért minden fajuk védett: a Bükk, a Mátra, a Börzsöny, a Zempléni-hg és a nyugati területek (Soproni- és Kőszegi-hg) legelőin, kaszálórétjein, nedves patakvölgyeiben élnek. Nálunk sehol sem tömegesek, gyűjtésükkel inkább a környező országokban (Románia, Szlovákia stb.) érdemes próbálkozni.
TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK
Hieronymus Bock szerint „Isten akaratából nagyon hasznos növény mindenféle sérvek belső és külső kezelésére, természete a hideg felé hajlik. Szárító a második fokon. Tabernaemontanus szerint a palástfű temperált természetű. De Matthiolus a mi szerzőnkkel tart, és azt mondja, hideg, amit mi tetszéssel fogadunk. Mert oldja a sebek forróságát, legyenek zártak vagy nyitottak. De még jobban szárít. Forraszt, összehúz, tisztít, kissé kesernyés. Minden részével használják, vizet égetnek belőle, ami nagyon jó sérvre és a sebek és kelések forróságára.
A palástfű a testben használható, előtte borban megfőzve vagy égetett vizét megiva minden belső sérülésre és törésre, ahogyan a vérontófűnél és a gombernyőnél említtetett, ezért szükségtelen tovább írni róla. Bevált szer nyavalyatörésre, ha nedvét néhány napon át reggelente éhgyomorra melegen megisszák. Jó ital sebes tüdőre. Végy 3 maroknyi levelet, főzd 2 rész vízben és 1 rész borban, míg 1 mérőnyi marad belőle. Ezután adj hozzá 12 latnyit a legjobb mézből. Szűrd át. Ebből adj naponta, esténként és reggelente 6 latnyit. Jó sebitalokat is csinálnak a palástfűből, de más sebfüvekhez is adják.
A palástfű levelei minden forró kelésre téve, nyitottra és zártra, a forróság kioldásával legyőzik a fájdalmat, ugyanezt teszi az égetett víz is. A füvet és a gyökeret más sebfüvek közé teszik, italként, porként, tapaszként vagy kenőcsként használják, mint a gombernyőt. Egy jó szájvíz a száj sebeire és romlásaira: végy 1 maroknyi palástfüvet, főzd két mérőnyi vízben és 6 lat mézben, majd szűrd le. Jóféle kenőcs készül a palástfű nedvéből és disznóhájból forró kelésekre és sebekre. Enyhe tűzön főzd ezeket együtt, majd szűrd le.”
Hagyj üzenetet