LEÍRÁS

Copyright http://www.netherbarium.hu

A gyíkfű rövid gyöktörzsű, évelő növényke, rendszerint több szárat is fejleszt. A szárak négyélűek, elágazók, magasságuk 20-30 cm. A levelek keresztben átellenes állásúak, épek, hosszúkás-lándzsásak, épszélűek, nyelesek. A levéllemez és a szár kopasz vagy ritkásan szőrözött. A virágok a hajtásvégeken rövid, tömött fürtben állnak, a legfelső lomblevélpár közvetlenül a virágzat alatt található. Az ajakos virágok halvány ibolyásak vagy rózsaszínűek, 1-1,5 cm hosszúak. A felső ajak domború, alatta található a 4 porzószál és a termő. Felül középen szőrtarajt visel. Az alsó ajak három cimpára tagolt, a középső fűrészes élű. A csésze kétajkú. Májustól szeptemberig virágzik, termése négyes makkocska.
Hasonló felépítésű, kissé nagyobb termetű növény a nagyvirágú gyíkfű (P. grandiflora (L.) Scholler). A legfelső lomblevélpár a virágzattól távolabb fejlődik. Sztyepprétek védett, bár nem ritka növénye.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A közönséges gyíkfű eredetileg cirkumpoláris elterjedésű növényke, manapság a déli féltekén is mindenhol megtalálható. Hazánkban erdőszéleken, irtásokon, réteken mindenütt megtalálható, a teljes árnyékolást és a szárazságot nem bírja.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Dioszkoridész tömören foglalja össze a gyíkfüvek ma is ismert gyógyhatásait: „A gyíkfüvek mézvízben megfőzve és a főzetet megiva tisztítják a mellet és a tüdőt. Vízzel megiva csillapítják a vérköpést és gyógyítják a vesék bajait. Borban megiva jók vörös vérhas ellen és az asszonyok túlzott vérzésére, savanyú mézsziruppal megiva gyógyítják a hascsikarást és a sérvet. Megrágva oltják a szomjat, enyhítik a torok fájását. Összehúzzák a friss sebeket, tapaszként feltéve meggyógyítják a sérvet…”
Hieronymus Bock szerint „Minden gyíkfüvek, legyenek kékek, barnák vagy fehérek, friss sebekre valók, gyógyító erejük okán, de főképpen e virágok égetett vize használható belsőleg és külsőleg… A gyíkfüvet melegnek és száraznak tartják. Mivel kissé keserű, s ezért tisztít is. Minden részével használják. A víz az ínfű vizéhez hasonló. Jó belső sebekre, segítség pestisre és nehéz légzésre, mert kiűzi a gonosz nedvességeket. Bevált szer elveszett beszédre. Nagyra becsülik torokgyík ellen…
A gyíkfű vize hasznos és jó a test minden belső sérülésére, a belőle készített ital gyógyítja a belső sebeket, kihajtja a megrekedt vért és elűzi a forró fájdalmakat.
Minden sebet, régit és újat, meglehet tisztítani és gyógyítani a gyíkfű vizével, főleg ha forróság is jár vele. A gyíkfűvizet a mieink mostanában torokgyíkra használják, valójában hasznos szer a száj sebeire, ha gargalizálnak vele és kevés rózsamézet is tesznek hozzá. A virágok és a fű a mondott száj- és torokproblémákra használhatók, borban vagy mézvízben megfőzve, mindig a betegség szerint… A víz vagy a nedv ecettel és rózsaolajjal keverve, a homlokra és a halántékra téve jó forró főfájásra.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A népi gyógyászatban a virágos hajtásokat gyűjtik, szárítással tartósítják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –

  • Hatóanyagok: Összehúzó hatású anyagokat (pentaciklikus triterpének) tartalmaz.

  • Gyógyhatások: Vérzéscsillapító és sebgyógyító hatású, toroköblítőként torokgyulladás, rekedtség kezelésére is használatos. Belsőleg ritkán alkalmazzák.

  • Adagolás: –

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nincs adat