Közönséges bojtorján (Arctium lappa L.)

A közönséges bojtorján gyomnövény, utak szélén, kerítések mellett, szemetes helyeken is megél, az egész országban gyakori. Kedveli a humuszos, nitrogénben gazdag talajt. Eredetileg Eurázsia mérsékelt és hideg vidékein honos, Észak- és Dél-Amerikába behurcolták.

Dioszkoridész keveset ír a bojtorjánokról: „A gyökerek és magok borban megfőzve és a főzetet a szájban tartva enyhítik a fogfájást. Jó égésre is, fagyott sérülésekre, ha mossák vele. Ugyanezen gyökér borral megiva csillapítja a csípő fájását…” „Negyed latnyi fenyőmagvakkal megiva jó vért és gennyet köpőknek. A gyökér széttörve és tapaszként feltéve csillapítja a kificamodott és eltört tagok fájdalmát. A levelek e módon feltéve gyógyítják a régi keléseket.”

Plinius szerint „A görögök elmésen a Philanthropos nevet adták az emberek ruhájába akadó növénynek. A belőle készített füzér a fejre téve enyhíti a fejfájást. Egyik fajtája útifűvel és cickafarkkal borba törve gyógyítja a rákszerű sebeket, a tapaszt háromnaponta kell cserélni. A malacokat szintén meggyógyítja, ha vas használata nélkül ássák ki; az etetés előtt kell a moslékba tenni, de borban vagy tejben is adható.”

A bojtorján Szent Hildegárd szerint egyszerre hasznos és haszontalan növény. Meleg és nedves természetű, de az egészséges embereknek mind nyersen, mind főzve veszélyes lehet a leveleit megenni, a gyökere pedig teljességgel haszontalan. Két receptje a vesekőhöz és az ótvarhoz kapcsolódik:

Copyright http://www.netherbarium.hu

Vesekő ellen a leveleket kell „a lehető legjobb borban” megfőzni, és ezt a bort melegen inni, míg ótvar ellen „a bojtorján virágát törd porrá, csakúgy, mint egy csigát, a háza nélkül, és keverd össze ezt a port úgy, hogy több csigapor legyen benne. És akinek ótvar van a fején, az szórja ezt a port a kelésekre kilenc vagy tizenöt napig, és a negyedik valamint az ötödik napon mossa meg a fejét bükkfahamu lúgjával és meg fog gyógyulni.”

Hieronymus Bock sokra tartja: „E növény, amit mi közönségesnek és gyomnak tartunk, az orvoslásban sokszor a legjobb, ezt tudni kell e bogáncsokról, mert hasznosak a testben és azon kívül, természetük szerint valamelyest szárítók. De a zöld levelek összehúznak, hasznosak régi sebekre. Galénosz azt írja, hogy a nagy bojtorjánnak szárító, eloszlató, és kissé összehúzó ereje van. Dodonaeus a gyökérnek melegítő erőt is ír. A gyökereket, leveleket és magokat használják, vizet égetnek belőle, ami a mell hideg és nedves bajaira való, mert kihúzza a sűrű és nyúlós nyálkát… A porrá tört érett magok kőre valók. Nagy erejű szer szűkkeblűségben, hideg és nedves köhögésben, tüdőbajban és vesekőben.
Szűkkeblűség ellen a gyökeret borban kell főzni vagy áztatni. E főzet vagy kivonat jó homokra és kőre is. Még erősebb lesz e gyógyszer, ha a magok porát is hozzáteszik. Csípőfájásra a port 40 napon át kell borban inni… A zöld levelek nagyon hasznosak régi kelésekre, mert oldják a forróságot és csillapítják a fájást.”