Kisezerjófű (Centaurium erythraea Rafn. = C. minus Mönch.)

Üde hegyi rétek, kaszálók, erdőszélek növénye, hazánkban a középhegységekben és a Dunántúlon meglehetősen gyakori, az Alföldön csak itt-ott találkozhatunk vele. Skandinávia kivételével egész Európában, Nyugat-Ázsiában és Észak-Amerikában is megtalálható faj.

Dioszkoridész leírja a növény feldolgozását is: „E fű frissen széttörve és feltéve összehúzza a sebeket, megtisztítja és begyógyítja a régi keléseket. Főzete hajtja az epét és a sűrű nyálkás nedvességeket a székleten át. E főzet klistélyként használva hasznos csípőfájásra, mert húzza a vért, és ezzel enyhíti a fájdalmat. A kipréselt nedv jó a szemgyógyszerekhez. Mézzel keverve tisztítja a szemeket és a látást, és elűz mindent, ami elsötétíti azt. Egy vattát benedvesítve e nedvvel és a hüvelybe téve hajtja az asszonyok hószámát és a szülést. A nedv különösen jó az inak és idegek sérüléseire. De a következő módon kell a nedvet kipréselni: be kell gyűjteni a füvet, amikor megértek a magvai, öt napon át vízben kell lágyítani, majd főzni, míg feljön a felszínre, miután kihűlt, egy kendőn átpréselni, majd a füvet eldobni. A kipréselt főzetet újra főzni kell, míg sűrű lesz, mint a méz. Sokan begyűjtik a füvet, amikor megértek a magok, megtörik, a nedvét kipréselik egy agyagedénybe, napra teszik, keverik, míg sűrű lesz, ha a tetején összegyűlik valamennyi sűrű föl, azt szétnyomják és visszakeverik, addig teszik ezt, míg az egész egyformán sűrű lesz, de éjjelre lefedik, mert a harmat nem engedi besűrűsödni. A gyökérből és fűből préselt nedvet főzni kell, míg sűrű lesz…”

Plinius szerint „…a kisezerjófű leve egy kis sóval és egy kis ecettel egy meszelynyi vízbe téve megpurgálja a beleket és kihozza az epét…” „…A kisezerjófű leve italba téve vagy meleg borogatásként alkalmazva havi vérzést megindító, a nagyobbik gyökere hasonlóan használva méhproblémák kezelésére is jó…” „…nagyon hasznos az izmoknak és az inaknak…”

A kisezerjófű Szent Hildegárd szerint meleg és száraz növény. Főként csonttörésekre javasolja egyrészt a füvet vagy a gyökerét borral vagy vízzel meginni, másrészt pedig a fűből vízzel főzve borogatást készíteni. Másik felhasználási területe a köszvény, amelyre két receptet is ajánl. Egyszerűbb esetben borban főzve kell a „földepét” inni, de erősebb köszvény ellen érdemes a fű gyökerét és leveleit szarvasfaggyúval összekeverni, és így liszt hozzáadásával kis süteményeket készíteni belőle, amiket gyakran fogyasztva „a köszvény alábbhagy”.

Hieronymus Bock szerint „A keserű kisezerjófű erős a használatban és nem értéktelen, mert szétoszlatja és kivezeti a nagy flegmatikus és kolerikus nedvességeket, természettől fogva meleg és száraz. Jó szer a testben és azon kívül használva is. Galénosz azt írja, hogy a kisezerjófű nagyon keserű és összehúzó erőt is hordoz, s emiatt nagyon száraz természetű. Fernelius és Dodonaeus a fokot is meghatározzák, Fernelius szerint meleg az első és száraz a harmadik fokon. Dodonaeus viszont a második fokon tartja melegnek és száraznak. A valóságban szárazabb, mint amilyen meleg. Nagyon erősen tisztít, megnyit és szétoszlat. Dioszkoridész purgáló erőt is tulajdonít neki. De Dodonaeus azt írja, ezt nem érzi az ember a gyakorlatban, szerinte ez az erény a csikorkáé. A gyógyszertárakban csak a virágokat használják. A gyökér Dioszkoridész és Galénosz véleménye szerint haszontalan, a levelek viszont haszonnal alkalmazhatók. A gyógyszertárakban konzerváját és desztillált vizét tartják: mindkettő láz, bélférgek, a máj és a lép elzáródása, sárgaság, az asszonyi vérzés pangása, nehéz szülés, hurutok, hosszan tartó lázak idején kifejlődő vízkórság esetére hasznos. Egyesek szirupot is készítenek belőle, amit a mondott panaszokra használnak.
Egy maroknyi kisezerjófű a virágokkal, egy fél mérőnyi jó borral vagy vízzel feléig főzve és megiva szétoszlatja és a székleten kihajtja a sűrű gyomorepét. Ezért e főzet hasznos sárgaságban szenvedőknek, akik folyton lázasak is. Ezen ital néhány napon át reggelente és esténként használva megnyitja a májat és a lépet, kihajt minden tisztátalanságot a testből, megöli és kihajtja a férgeket, a halott magzatot és az asszonyi vérzést. Csillapítja a bélgörcsöket, a kólikát és más hasfájásokat, amikor nincs szó székrekedésről. A fűből és virágokból égetett víz kellemesebb és hatásában is gyengébb, gyenge embereknek és fiatal gyermekeknek való, akik férgektől szenvednek, mindig 3-4 kanálnyival bevéve. Egyesek a fű porát használják borral vagy pilulákat készítenek belőle a mondott panaszokra, amelyek jól használhatók isiászra, végtagi fájdalmakra, köszvényre. E füvet klistélyozáshoz is használják.
Aki mérget ivott, az vegyen ezerjófüvet, törje szét ecetben és igyon belőle, szétoszlatja a mérget.
Akit kígyó harapott meg, az törje porrá a füvet és igya borban, segíteni fog…”

Bach-eszenciája (Centaury) a következő panaszokra való: „Kedves, csendes, békés emberek, akik túlzottan kiszolgálnak másokat, s nagy igyekezetükben hajlamosak túlértékelni erejüket. Ebben a sürgető vágyban élnek, s így végül inkább rabszolgává, mint készséges segítőtárssá válnak. Jó természetük arra kényszeríti őket, hogy többet tegyenek, mint ami a feladatuk volna, emiatt akár életcéljukat is elhanyagolhatják.”