LEÍRÁS

Raute/Rue

Rutafélék családja (Rutaceae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A ruta 50-80 cm magasra növő, elágazó, tövén fásodó félcserje. Szára egyenes, a levelekkel együtt szürkészöld. Alsó levelei nyelesek, két-háromszorosan szárnyasak, a szeletkék megnyúlt visszás tojásdadok vagy lándzsásak, kihegyesedők, szélük ép. A felsők egyszerűek, ülők. A levéllemez olajtartóktól áttetszően pontozott. Sárgászöld, 4-5-tagú virágai sűrű álernyőben állnak. A szirmok széle fogacskás. Májustól augusztusig virágzik. Termése 4-5 rekeszű tok, feketés, sokszögű magokkal. Minden része erős, aromás illatot áraszt.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A kerti ruta mediterrán eredetű, melegigényes, a szárazságot jól tűrő növény. Sok helyütt termesztik.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Dioszkoridész szinte mindent leírt a rutáról: „A rutáknak, görögül Peganon, latinul Ruta, két fajtájuk van, mint a hegyi vagy vad ruta és a kerti. A vad csípősebb, mint a kerti és ezért ételként kellemetlen. A kerti, amelyik a fügefák között nő, jobb és kényelmesebb az evéshez. A ruták mindkét fajtájának melegítő, égető, keléseket és hólyagokat húzó, húgyhajtó, asszonyi vérzést meghozó, székletet megállató ereje van, ha isznak belőle vagy az ételbe teszik. 3 és 3/4 lat rutamag borban megiva megvéd minden halálos méregtől, és hatásosan használható ellenmérgek helyett. A ruta levelei magukban, vagy dióval és szárított fügével előtte megéve elveszik a méreg minden erejét. Hasonlóan bevéve jók a kígyók ellen is. A ruta megéve vagy megiva megöli és kiszárítja a magzatot. A ruta szárított kaporral megfőzve és megiva csillapítja a hascsikarás fájdalmait, a mell és az oldalak fájását és jó a rövid és nehéz légzésre, köhögésre, tüdőgyulladásra, csípőfájásra, és hasonlókra, és hidegrázás ellen, a leszálló láz kezdetén megiva. Az olaj, amiben rutát főztek, klistélyként jó a belek és a méh felfúvódására. A ruta mézzel megfőzve és a szemérem és a hát közé rakva segít az asszonyoknak, ha a méh felemelkedése miatt elájultak. Az olaj, amiben rutát főztek, megiva elűz minden bélférget. A ruta mézzel keverve és tapaszként felrakva csillapítja a tagok fájdalmát és fügével keverve és felrakva kiszívja a vízkórságot. A bor, amiben rutát főztek, míg felére nem csökkent, jó a vízkórosoknak megiva vagy ezzel mosva. A ruta megsózva, és megéve tiszta szemeket csinál és éles látást ád. Árpakásával vagy malátával keverve és feltéve csillapítja a szemek fájdalmát. És rózsaolajjal és ecettel feltéve a fejfájást. Megtörve és az orrba téve csillapítja annak vérzését, babérlevelekkel feltéve elűzi az ágyék forró dagadását, mirtusszal, olajjal és viasszal pedig jó bőrkiütésekre. Borral, borssal és sziksóval keverve és bedörzsölve eltünteti a fehér bőrkeményedéseket, ezekre a részekre tapaszként feltéve elűzi a cimbalomszegeket és szemölcsöket, amit Thymos-nak neveznek. Mézzel és egy kevés mandragórával feltéve gyógyítja a sömört. A ruta nedve gránátalma kérgével melegen összetörve és a fülbe csöppentve csillapítja annak fájdalmát. A szemeket szintén jó kenni a sötét látás ellen rutával, köménynedvvel és egy kevés mézzel. Nedve ecettel, ólomkarbonáttal és rózsaolajjal keverve és kenőcsnek elkészítve gyógyítja az orbáncot, a keléseket, amit a görögök Herpes-nek neveznek, és az ótvart. A ruta a szájban rágva elveszi a fokhagyma és a hagymák csípősségét és szagát. De a vad vagy hegyi ruta halálos, ha sokat tesznek az ételbe. Ez, ha virágzása idején eltevésre és sózásra gyűjtik, bőrgyulladást és hólyagokat okoz a kézen, ezért, mielőtt megérintené, az embernek kezét és arcát olajjal kell bekennie. Azt mondják, ha a fiatal tyúkokat a vadruta nedvével lespriccelik, akkor ez megvédi azokat a macskáktól. A vadruta, ami Makedóniában az Oleymo víz mellett nő, mindazokat, akik esznek belőle, azonnal megöli, ahogyan mondják. De a hely hegyes és tele van kígyókkal. Magja megiva jó belső bajok ellen, és hasznos azon gyógyszerek közé keverve, melyek minden méregnek ellenállnak. A vadruta magva megpirítva, hét napon át iva jó azoknak, akik húgyukat nem tudják megtartani…”

A rutáról Szent Hildegárd azt írta, hogy meleg és nedves fű, ami „csökkenti a vér helytelen forróságát, … és a melankolikus ember jobban lesz, ha más ételek után ezt is eszi”. Akkor is javallja, ha egyéb ételek fogyasztása után érez fájdalmakat. Konkrét receptet a szemek könnyezése ellen ajánl: ehhez a rután kívül kétszer annyi zsályára, és még kétszer annyi turbolyára van szükség, amit mozsárban össze kell törni, tojásfehérjébe mártani, és ezzel a péppel éjszakára a homlokot és a halántékot be kell borogatni.

Hieronymus Bock szerint „A rutákat a füveskertekben nem konyhai hasznuk vagy jó illatuk miatt termesztik, hanem mert szinte minden méreg ellen jók. E fű a szegény emberek különleges teirákuma, amit nemcsak Mithridates, a király, hanem a mindennapi gyakorlat is igazol… A ruták nem főző- vagy konyhai növények, és csípős ízük és illatuk miatt forró száraz minőségűek, minden mérget legyőznek és kivezetnek… Galénosz azt mondja, hogy a vad ruták melegek és szárazak a negyedik fokon, a háziak csak a harmadikon. Csípős és keserű ízük van, szétoszlatnak, eloszlatnak, kioldják a sűrű nyálkás nedvességet, lágyítanak és hatalmasan űzik a szeleket. Az apotékákban a házi rutát használják, de csak leveleit és magvait. Vizet és olajat tartanak belőle. A vizet belsőleg és külsőleg használják…”

Tradicionális felhasználások

Virágzó hajtását gyűjtik, szárítással tartósítják. A hajtásdrog illóolajat, valamint cseranyagokat, furanokumarinokat, alkaloidokat és egy flavonglikozidot (rutin) tartalmaz. Teáját (keverékek komponenseként) nyugtatóként, altatóként, görcsoldóként, vizelethajtóként és vértisztítóként használták. Egyes anyagai fényérzékenyítő hatással bírnak, emellett gyomor- és bélpanaszokat, bőrproblémákat okozhat. Várandósoknak ellenjavallt!

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Nem ismertek!

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –

  • Hatóanyagok: –

  • Gyógyhatások: –

  • Adagolás: –

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: –