Kerti retek (Raphanus sativus L.)

Plinius kimerítő leírást ad a retek gyógyhatásairól: „A termesztett retek megpurgálja a hasat, megoldja a nyálkát, segíti a vizeletet és kihozza az epét. Héjának forrázatából borban reggel 3 pohárnyi szétzúzza és elmulasztja az epekövet. Ugyanez a forrázat ecetben és vízben elkészítve kígyómarás kezelésére szolgáló híg kenőcsöt ad. A retek mézzel jó a köhögésre, ha reggel éhgyomorra eszik, megpörkölt magja összerágva hasonlóképpen jó. A retek amulettként és leveleinek forrázata vízben vagy levéből 2 pohárnyi tisztán megiva jó tetvességre. Gyulladásokra a retekből sajtolt híg kenőcs való, friss zúzódásokra pedig a héjából készítenek mézzel híg kenőcsöt. Láztól szenvedőknek hasznára van forróságukban, asztmásoknak a megpörkölt és mézzel felvert magokat adják. A retek mérgekre szintén hasznos, semlegesíti a vipera és a skorpió mérgét. A retekkel vagy magjával bekent kezekkel félelem nélkül megfoghatók ezek a mérges állatok, és ha a retket a skorpióra teszik, megöli azt. A gombák és a beléndek mérgét szintén semlegesíti, sőt Nicander azt is mondja, hogy a bikavér ivásának hatásait is. Mindkét Apollodorus a fagyöngy okozta mérgezésre is felírta a retket; a citiumi Apollodorus az összetört magokat vízbe tette, míg a tarentumi a levét javasolta erre a célra. A retek kisebbíti a lépet, és jó a máj és a lágyék bajaira is. Ecettel vagy mustárral szedve vízkórságra, melankóliára, lázra és epilepsziára is hasznosnak tartják. Praxagoras hasmenésben szenvedőknek, Plistonicus pedig a bél bajaira adta. Mézzel meggyógyítja a bélfekélyeket és a mellkas gennyesedését. Erre a célra vannak, akik inkább iszapban főzik, így segíti a havi vérzést. Ecettel vagy mézzel kihozza a bélférgeket; forrázatát egyharmadára kell főzni, borral megiva jó bélsérvre, s ekképp felhasználva kivonja a fölös vért is. A fenti bajokra és vérköpésre Medius a következőket javasolja: megfőzve adandó a szülő asszonyoknak, hogy tejüket növelje. Hippokratész az asszonyok fejére keni, ha azoknak a haja kihullott, és a méh bajainál a köldökre helyezi. Visszaadja a forradások helyén a bőr eredeti színét… Democritus szerint a retek ételként fogyasztva serkenti a nemi vágyat; talán ezért említik mások azt, hogy ártalmas a hangnak. Csak a hosszú retek levelei javítják a látást, de ha túl sokat használnak, az izsóp azonnali alkalmazását javasolják, mivel ellensúlyozza a retek hatását. Süketség esetén a retek levét cseppentik a fülbe. Akiket hányás kínoz, azoknak nagyon hasznos étkezés után a retek evése.”

Szent Hildegárd az írta a retekről, hogy meleg minőségű növény. Úgy tartja, hogy kiásása után három napig pincében kell tartani, így egészségesebb megenni, „… tisztítja az agyat és csökkenti a káros nedveket a zsigerekben”. Azonban csak erősebb, zsírosabb embereknek ajánlja fenntartások nélkül, a soványaknak és betegeknek nem. Nekik azt javasolja, hogy forró kövön megszárítva és porrá törve édeskömény magjaival és sóval  keverjék, és így egyék. A retek pora mézzel főtt borba téve a nyálkát is kihajtja.