LEÍRÁS

Kohl/Cabbage

Keresztesvirágúak családja (Brassicaceae, Cruciferae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A répákhoz hasonlóan a káposzták is sokféle változatban termesztett kultúrnövények, ide tartozik a bimbóskel (var. gemmifera DC.), a brokkoli (var. cymosa Lam.) a virágkel (var. cauliflora DC.), a gumós szárú karalábé (var. gongyloides L.), illetve az egymásra borulva „fejet” képező levelű változatok: a fejes és a vörös káposzta (var. capitata L.), valamint a kelkáposzta (var. sabauda L.). Gyógyászati célokra többnyire a „fehér” fejes káposztát használják. A káposzták szára többnyire 50-70 cm magasra nő, a szárlevelek szálas-lándzsásak, nyélbe keskenyedő vállúak vagy nyeletlenek, szélük többnyire ép. A fehér vagy sárgás virágok a hajtásvégen sátorozó virágzatot alkotnak. A szirmok nagyok, 15-20 mm hosszúak. Áprilistól júliusig virágzik, termése becő.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A káposzta törzsalakja a mediterrán tengerpartokról származik, manapság minden változatát nagyban termesztik.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Copyright http://www.netherbarium.hu

Dioszkoridész szerint „A káposzta, görögül Crambe, latinul Brassica, szintén kétféle. A kerti káposzta lágyítja a hasat és a székletet, ha enyhén főzve megeszik. Teljesen megfőzve viszont megállatja a székletet, és még inkább, ha kétszer vagy lúgban főzik. A káposzta nyáron kissé csípősebb, káros a gyomorra. … A főtt káposzta jó és hasznos a remegőknek és rosszul látóknak, evés után bevéve elűzi a teltséget és a részegséget. A fiatal ágai és hajtásai jobbak a gyomornak, bár csípősebbek és hevesebbek a húgy hajtásában. Ugyanezek sózva és eltéve károsak a gyomorra és megindítják a hasat. A nyers káposztából préselt nedv nátronnal és íriszgyökérrel megiva lágyítja a székletet. Ugyanez borral megiva jó kígyómarás ellen, görögszéna lisztjével és ecettel keverve, tapaszként feltéve köszvényre és végtagi fájdalmakra való, s régi, romló tisztátalan kelésekre. A káposzta nedve az orrba cseppentve tisztítja a főt, … liszttel keverve és tamponnak elkészítve, a hüvelybe téve serkenti az asszonyi hószámot. A káposztalevelek árpaliszttel vagy kásával keverve és feltéve jók minden forró és más dagadásra, és mindenféle bőrbetegségekre. A levelek széttörve és sóval keverve felfakasztják a furunkulusokat és megtartják a kihulló hajat, a káposzta megfőzve és mézzel keverve jó minden továbbkúszó bőrkelésre és gangrénára. Nyersen ecettel megéve jó lépbajosoknak. A káposzta megrágva, a nedvet apránként lenyelve visszahozza az elment hangot, főzete megiva hajtja a székletet és az asszonyok hószámát. A káposztavirágok tamponnak elkészítve és a fogamzás után a hüvelybe téve megölik a magzatot és vetélést okoznak. A magok, főképpen az Egyiptomban növőké, kihajtják a bélférgeket és a minden méreg ellen készült orvosságok alkotórészei, tisztítják az arcot és eltüntetnek róla minden foltot. A zöld káposzta szára és gyökere elégetve és régi disznózsírral keverve enyhítik az oldalak régi fájdalmát is…”

Plinius többek között Cato receptjeit ismerteti: „Cato szerint a legjobban megbecsült a hullámos levelű, utána következik a sima, nagylevelű és nagytörzsű káposzta, melyet fejfájásra, elhomályosodott szemekre és a szemek káprázására, a lép, a gyomor bajaira, valamint hypochondriára való, ha reggel nyersen fogyasztják ecetmézzel, korianderrel, rutával, mentával és Silphium-gyökérrel, két eceteskorsónyi adagban… Azt javasolja, hogy vagy törjék össze az orvosság összetevőit, vagy készítsenek belőle pépet; köszvényre és reumára egy csipetnyi rutával, korianderrel és sóval és árpaliszttel együtt elkészített kenőcsöt javall; hozzáteszi azt is, hogy levét le kell főzni, s ez borogatásként nagyon hasznos az inaknak és ízületeknek. Sebesülésekre is jó, legyenek akár frissek vagy régiek, még a rákszerűek is, amelyek mással nem kezelhetők, ezért leírja, hogy először meleg vízzel kell azokat borogatni, majd felaprított káposztát kell rájuk tenni, naponta kétszer. Hasonló kezelést ír le fisztulákra és ficamokra is; dagadásokra, amelyeket meg kell érlelni és azokra, amelyeket fel kell oszlatni. Szerinte a megfőzött káposzta megóv a rémálmoktól, és az álmatlanságtól, ha böjtöléskor annyit eszel belőle amennyit csak bírsz sóval és olajjal; meggyógyítja a hascsikarást, ha a főzés után ismét megfőzik sóval, olajjal, köménnyel és árpagyönggyel. Ha ekképpen elkészítve kenyér nélkül fogyasztják, akkor sokkal hatásosabb lesz. Többek között elmondja azt is, hogy eltávolítja az epét, ha sötét borba téve fogyasztják; sőt, azt is javasolja, hogy annak az embernek a vizeletét, aki káposzta-diétán van, érdemes megtartani, mert amikor még meleg, akkor meggyógyítja az inak és izmok bajait…”

A fejeskáposzta „inkább hideg, mint meleg”, „… a nedve haszontalan, az emberekben betegségek születnek belőle, és a gyenge belső szervek károsodnak”. Azonban azt is leírta Szent Hildegárd, hogy az erős, de nem zsíros emberek legyőzhetik a káposzta rossz hatásait, és akkor nekik nem fog ártani.

Hieronymus Bock kevés újat tesz hozzá a régi leírásokhoz: „Minden kerti káposzta, ételként és orvosságként, belsőleg és külsőleg, nemcsak a gazdagnak, hanem az éhes szegénynek is hasznos és jó, száraz természetű. A káposzta meleg és száraz az első fokon … tisztító hatású. De e minőséggel a nedv és az először főzött főzet bír. Mert a teste, vagyis a földes része összehúzó erőt hordoz, mondja Galénosz… A leveleket, a nedvet és a magokat használják… Egyébként ételben a káposzta kevés táplálékot ad, rossz vért csinál, hajtja a húgyot, káros a szemekre, mondja Simeon Sethi és Aetius. A fehér káposzta egészségesebb, mint a vörös, mert nem okoz olyan sűrű vért, mint a vörös…
A káposzta egy öreg tyúkkal megfőzve és a levest iva csillapítja a kólikát és más hascsikarást, hasznos étek veseköves, valamint máj- és lépbajos embereknek. Aki nem akar megittasulni, az egyen nyersen két vagy három levelet sóval és ecettel, a kocsma előtt és után, biztos, hogy nem árt majd neki a bor, ha túl sokat iszik.
Akit végtagi fájdalmak vagy podagra sújt, forduljon a káposztához, s nemcsak az ételben, de purgálóként is…, ha rutát és koriandert tesznek hozzá, még erősebb lesz… A káposzta és a szár hamuja disznózsírral felkenve minden folyó sebet gyógyít, mondja Galénosz. De a valóságban a mondott hamuból készített lúg oldja a hideg égést, az orbáncot és egyebeket, ez csodálatosan biztos recept.
Egy recept régi sebekre és kelésekre: végy káposztaleveleket nyáron, vedd ki a közepét, főzd a leveleket fehér borban és mosd a lábat a főzettel, majd tedd rá melegen a leveleket, ez csillapítja a fájdalmat és gyógyít. Oldalfájásra végy egy káposztalevelet, tedd egy forró téglára, önts rá friss sózatlan vajat vagy kacsazsírt, míg meglágyul, szórd rá kömény porát és tedd melegen a fájó oldalra. Főzd a káposzta nedvét mézzel, tégy belőle egy keveset a szemzugba, így világos és tiszta lesz a szem.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A népi gyógyászatban a friss leveleket és az azokból kipréselt nedvet használják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: –

  • Hatóanyagok: A legtöbb zöldségféléhez hasonlóan ásványi anyagokat, nyomelemeket, vitaminokat, cukrot, keményítőt, nem emészthető cellulózt, kevés keserűanyagot és szerves savakat tartalmaz.

  • Gyógyhatások: Kipréselt nedve elsősorban gyomorpanaszok, gyomor- és nyombélfekély kezelésére alkalmas. A levelek értékes táplálék-kiegészítők, harmonizálják a bélflórát, rendszeres fogyasztásuk megvédhet a különféle bélbetegségektől, vénás gyulladásoktól, csökkenti az ekcémát, az isiász, sőt a reuma kialakulásának valószínűségét. Friss levelei külsőleg kelések, nehezen gyógyuló sebek, furunkulusok, lábszárfekélyek, reumás és köszvények panaszok enyhítésére használhatók.

  • Adagolás: –

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nem ismertek, a nyomokban megtalálható mustárolaj-glikozidok mennyisége bőven alatta marad a veszélyes mértéknek.