Házi len (Linum usitatissimum L.)

Dioszkoridész szerint „A lenmagnak éppolyan erénye és ereje van, mint a görögszénának, mert meglágyít és elűz minden belső forró dagadást, mézzel, olajjal és kevés vízzel megfőzve, vagy főtt mézzel keverve, elűzi az arcról a pattanásokat és apró hegeket. Nátronnal és fügefa hamujával lúgot készítve és tapaszként feltéve elűzi a fülek mögötti kemény dagadásokat és minden más kemény dagadást is. A lenmagok lisztje borban főzve tisztítja a tovakúszó keléseket… Mézzel keverve és lenyelve tisztítja a tüdőt és lágyítja a köhögést. A lenmagliszt borssal és mézzel keverve, süteménynek elkészítve és megéve házasi tettekre serkent. A lenmagok főzete klistélyként hasznos a belek és a méh sérüléseire, kihúzza a székletet is, jó a méh forró dagadására, ha az asszonyok főzetébe ülnek.”

Plinius kiegészíti Dioszkoridész receptjeit: „Vad uborka gyökerével együtt kihozza a húsba ragadt dolgokat, beleértve a törött csontok darabkáit is. Borban megfőzve megóv a fekély terjedésétől, mézzel kihozza a nyálkát. Ugyanannyi zsázsával meggyógyítja az érdes körmöt, gyantával és mirhával a here és a sérv panaszait, vízbe téve pedig a gangrénát. Gyomorfájás esetén egy icce lenmag főzete ugyanannyi mézsörbe tett görögszénával együtt javulást hozhat, valamint a belek és az altest veszedelmes betegségeinél olajos vagy mézes lenmag-beöntés adandó.”

Szent Hildegárd nem tárgyalja a lent, mint növényt, csak annak a magját, amelyről azt tartja, hogy meleg minőségű és nem alkalmas arra, hogy megegyék. Ha azonban a magok vizes főzetébe lenkendőt mártunk, az alkalmas az oldalfájás és az égések kezelésére. Emellett közöl egy bonyolultabb receptet is az oldalfájás gyógyítására. Ha ezt próbálnánk ki, szükségünk van lenmag mellett barackfa mézgájára, körtefáról való fagyöngyre és szarvasvelőre vagy bikafaggyúra. A lenmagot a mézgával össze kell főzni, majd hozzá kell adni az összetört fagyöngy kipréselt nedvéből annyit, amennyit a mézgából vettünk és valamivel több szarvasvelőt avagy, ha az nincs, bikafaggyút, és újra fel kell forralni, majd az egészet egy átlyuggatott kendőn le kell szűrni. Ezzel a kenőccsel kenje magát tűz mellett az, akinek fáj az oldala.

Hieronymus Bock szerint „Oly sok hasznot, s oly kevés haszontalanságot és kárt tulajdonítanak a lennek minden módon, hogy mindezt rendben leírni senki sem képes a földön, mivel minden időben új dolgok derülnek ki róla. Plinius ezekből leírt néhányat. Mi a lent az asszonyoknak parancsoljuk, egy keveset a magokból, melyek természetük szerint melegek és nedvesek, ezért belsőleg és külsőleg is használhatók. Az officinában csak a magokat használják, melyeket Galénosz melegnek tart az első fokon, és közepesnek a passzív minőségek tekintetében, azt mondja, középen van a szárító és a nedvesítő között. Lágyít, tisztít, érlel és csillapítja a fájdalmat… A lenolaj csillapítja a fájdalmakat, lágyítja a kemény inakat és szalagokat, jó fájó aranyérre, tavirózsa vagy rózsa vizével kimossák, jó égésekre és forrázásokra. Manardus oldalfájásra is ajánlja, Gesnerius pedig nemcsak oldalfájás, de köhögés és nehéz légzés ellen is dicséri. Egyszerre 6 vagy 8 latnyit ad be. Valamennyire kellemetlen a betegnek, büdös szaga miatt. De hasznossága, amit oldalfájásban mutat, annál nagyobb. Gesnerius hálát ad Istennek, hogy e szert megmutatta. De a frissen préselt olajat kell belsőleg használni, mert ha öreg, már nem jó… Matthiolus kólikára és vesegyulladásra is adja klistélyként.
A lenmagok megtörve és porítva, kevés borssal és mézzel keverve, nyeletnek elkészítve, naponta kétszer ebből szerecsendiónyit megéve enyhítik a köhögést és kedvet csinálnak a vénuszi dolgokhoz. Akiben belül gyulladás van, annak a lenmagokat vízben kell főzni, mézet keverni hozzá és ebből inni adni, a maradékot külsőleg tapaszként feltenni, e gyógyszer jól jön és hasznos minden fájdalom csillapításában…
Oldalfájásra főzd a magokat vízben, márts bele kendőt és tedd melegen a bajra, segít. Más, gyógyító és lágyító erényeit a mondottakból számtalanul lehet kitalálni… Egy nagyszerű recept sömörre: végy lenkendőt vagy rongyokat, gyújtsd meg, tedd egy pohárra, olajat izzad magából, ezzel kend. Jó kataplazma fájdalom csillapítására, lágyításra és érlelésre: végy lenmaglisztet, görögszéna lisztjét, zilizgyökér porát, kamilla és somkóró virágát, főzd tejben, majd tégy hozzá kevés sáfrány, kamilla, kapor és fehér liliom olajat. Keverd össze.”