LEÍRÁS

Copyright http://www.netherbarium.hu

Az árvácska többnyire egyéves, ritkábban évelő növény. Szára 20-40 cm magas, felálló, kevéssé elágazó. Levelei szórt állásúak, tövükön két nagy, szárnyasan szeldelt pálhalevéllel. A lomblevél tojásdad vagy lándzsás, csipkézett vagy fogazott széllel. Virágai hosszú kocsányokon magányosan állnak, kétoldali szimmetriát mutatnak, sarkantyúsak. A virágok színe sárga és fehér, a felső szirmok sokszor kékek. Áprilistól szeptemberig virágzik. 
Hasonló felépítésű, többnyire sárga vagy sárga és kék virágú, gyakori gyomnövényünk a mezei árvácska (V. arvensis Murr.). Az előzővel lényegében egyenértékű gyógynövény, gyakorisága miatt inkább ezt gyűjtik.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A háromszínű árvácska hazánkban nem túlságosan gyakori, a középhegységek rétjein, kaszálóin lehet megtalálni. Egész Eurázsiában elterjedt.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Hieronymus Bock szerint „Az árvácska és virágai közepes minőségűek, hasznosak lehetnek a testben és külsőleg is. Fuchsius e füvet melegnek és száraznak tartja, mivel kissé csípős. A mi szerzőnk azt mondja, temperált természetű. Dodonaeus szerint nedves és kissé hideg, sűrű és nyálkás nedve van, mint a mályváknak, és ezért lágyítja a hasat. Ezen a véleményen van Pena, Lobelius és Rysius. Az tűnik a legjobbnak, ha a hatásokból derítjük ki. Desztillált vize hatalmasan hajtja az izzadságot, sok asszony használja a gyerekek kásahimlőjére. Más tulajdonságait a szerző maga meséli el. E fű nagy erővel bír a nehéz légzésben, tüdőgyulladásban, lázban és tüdővészben. Megtisztítja a mellet a nyálkától, kivezeti a gennyet… Azután szétoszlat és tisztít. Sebfű is lehet. Azért tűnik annak, mivel sűrű, nyálkás nedvet ad magából, mint a nadálytő. 
Az árvácska vize jó lehet fiatal gyerekeknek, amikor lázasak és beteg a hasuk, akkor ebből az égetett vízből kell nekik inni adni, ez manapság használatban van az asszonyok között. Az égetett víz jó a sebes tüdőre és a mell tisztítására, rendszeresen iva, bort keverve hozzá. Aki tele van a melle körül és nehezen vesz levegőt, az főzzön árvácskát mézes vízben vagy édes borban, és reggel igyon belőle. Azután ez az ital tisztítja a mellet, kihúzza a nyálkát és a gennyet. Az árvácska jó a disznóknak, amikor nyaki keléstől szenvednek. 
Ezek és más ibolyák a fiatal lányoknak a koszorúban szolgálnak. Az árvácska megszárítva, porrá törve, mézzel keverve és felkenve gyógyítja a pattanásokat és az ótvart. Sebre téve gyógyítja és tisztítja azt.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A két faj virágzó hajtását (Violae herba cum flore) gyűjtik.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: Az árvácska hajtásáról pozitív E-monográfia és ESCOP-monográfia készült, szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII.) is.

  • Hatóanyagok: Flavonoidokat (violantin, rutin), metil-szalicilátokat, cserzőanyagot és nyálkát (10%) tartalmaz.

  • Gyógyhatások: Manapság a leggyakrabban a faggyúmirigyek túlműködésével járó, illetve allergiás bőrpanaszok, pattanások, gyulladások (pl. pelenkakiütések) külsőleges kezelésére használják.

  • Adagolás: 2 teáskanálnyi drogot 1/4 l forró vízzel leöntünk, 10 percig áztatjuk, majd leszűrjük. Napi adagja 3 csészényi.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nagyon ritkán gyorsan eltűnő bőrkiütéseket okozhat.