LEÍRÁS

Granatapfelbaum/Pomegranate

Gránátalmafélék családja (Punicaceae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A gránátalma bokorrá, vagy kisebb, legfeljebb 6-8 m magas fává fejlődő növény. Kérge palaszürke, finoman repedezett. Levelei átellenes állásúak, rövid nyelűek, lándzsásak vagy széles lándzsásak, hegyesek, szélük ép. A virágok kétivarúak, az ágvégeken magányosan vagy kettesével állnak. A csésze forrt, harang alakú, 5-7 cimpával, a szirmok száma szintén 5-7. A csésze és a párta egyaránt skarlátvörös színű. Júniustól szeptemberig virágzik. A termés kerekded, bogyószerű, 5-10 cm átmérőjű, barnásvörös vagy sárgás, többrekeszű, vörösesbarna magokkal.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A gránátalma a mai Pakisztán területén őshonos, innen terjedt el kezdetben Indiába, Kínába és más ázsiai országokba, majd még az ókor folyamán Dél-Európában is termesztésbe vonták, sok helyütt visszavadult. Melegkedvelő növény, főleg fiatal korában nem bírja a fagyot, az idősebb példányok megfelelő körülmények között akár hazánkban is megélnek.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

A gránátalma az ókor szent növényeinek egyike, a görög kultúrában az életfák közé tartozott, péniszszerű bimbói miatt Afrodité istennő szent növénye, s a Diosznüszosz-ünnepségek és más kultuszok (haoma) szent italainak is fontos alkotórészét képezte. Az egyik legrégebbi egyiptomi orvosi emlék, az Ebers-papirusz is említi a virágokat és a kérget, mint fontos féregűzőszereket és különféle emésztőszervi panaszok gyógyszereit. Az ókori Görögországban és Egyiptomban a gránátalmabort afrodiziákumként is használták, a hippokratészi gyógyászatban pedig a termés kipréselt nedvét hatásos lázcsillapítóként ismerték.

Dioszkoridész szerint „A gránátalma jó, kár nélküli nedvességet hordoz, kényelmes a gyomornak, de nem vagy alig ad táplálékot. Az édes gránátalmák jobbak a gyomornak, de lázban távol kell tartania magát tőlük az embernek, mivel melegítenek és felfújják a gyomrot. A savanyúak összehúznak, jók a forró gyomornak, hajtják a húgyot, de kellemetlenek a szájban. De amelyek borízűek, azok közepes természetűek, az édesek és a savanyúk között. A savanyú gránátalmák magja napon szárítva, apróra törve és az ételbe szórva vagy főzve megállítja a hasmenést és a gyomor folyását. A magok esővízbe áztatva jók vért köpőknek. A magok főzete jó vörös vérhas és az asszonyok túlzott vérzése ellen. A magok kipréselt nedve, főképpen a savanyú almák magjaié, mézzel megfőzve hasznos és jó a száj, a hüvely és a hát keléseire, a kúszó kelésekre, az ujjak keléseire és mindenre, ami a testből kinő, fülfájásra és az orr betegségeire. A gránátalmafa virága összehúz, szárít és visszahajt. Forrasztja és gyógyítja a friss vérző sebeket és mindarra jó, amire a gránátalma. A laza és mozgó fogak és a nedves foghús hasznosan mosható a virágok főzetével. Ezek tapaszba keverve és feltéve jók a kitüremkedett belek visszahajtására. Egyesek azt beszélik, hogy aki három virágot megeszik, az egész évre megszabadul a szemek forróságától. A virágokból nedvet is préselnek. A kéreg összehúzó erővel bír, jó mindarra, amire a virágok. A vad gránátalma virágai sokféle fajtájúak, egyesek fehérek, mások aranysárgák, megint mások rózsásak. Ezekből is préselnek nedvet, ami összehúzó erejű és mindarra jó, amire a gránátalma virágai.”

Hieronymus Bock a következő leírást adja a gránátalmáról: „Az édes gránátalmák nedve valamelyest meleg és lágyítja a hasat, mondja Hippokratész… Az apotékákban gránátalma bort és szirupot tartanak. Mindkettő jó hányásra, szomjúságra, forróságra és terhes asszonyok természetellenes étvágyára. A nedv és a magok a forró láz napjain felfrissítik a szájat, oltják a szomjat és a gyomor forróságát. A gránátalma nedvéből lekvárt és szirupot is készítenek a mondott bajokra… Constantinus azt írja, ha az ember a héjat borban megfőzi és ezt issza, az megöl és kihajt minden férget, s azt is mondja, hogy a gránátalmának különleges ereje van a férgek megölésére. Továbbá azt írja Constantinus, hogy ha az ember a virágokat és a kérget porrá töri és ezt éhgyomorra beveszi, kiadós orvosságot kap hideg köhögésre és náthára… A magokhoz nyolcadrész tömjént adva, porrá törve és negyed latnyit bevéve legyőzi az asszonyok fehér folyását. Ha az ember megállítani és összehúzni akar, a savanyú gránátalmák bora és nedve sokkal hasznosabb. Ha az ember e borba mártja a kenyerét, megeszi, majd megissza a bort, nagyszerű segítség a gyomor émelygése és hányás ellen, ami az epétől támad. E bort keserűfű, porcsin vagy rózsa vizével megiva jó a vért hányóknak. Aki e borban izzó vasat áztat, majd megissza, jó vörös vérhasra, a gyomor émelygésére és böfögésére, mely a túlzott mennyiségű epétől támad. A gránátalma kipréselt nedve mézzel keverve gyógyítja a beteg szájat, a foghúst, az orrok, fülek és az asszonyok és férfiak nemi részeinek minden folyó sebét. Gyógyítja a megdagadt combot is, melyről levált a bőr. A savanyú gránátok kérge megszárítva, porrá törve és ecettel temperálva és így felkenve csillapítja az aranyér folyását, írja Constantinus. A gránátalma magjai mézzel keverve és a forró kiütéseket ezzel kenve csillapítja a forróságot és a fájdalmat. A külső forró kelések ellen keverd e nedvet rózsa vagy útifű vizével, márts bele lenkendőt, tedd a bajra, leveszi a forróságot és csillapítja a fájdalmat… Akinek nyaka belül megdagad, az gargalizáljon a nedvvel, segít. A gránátalma levelei nagyon jók fejfájásra, ha megtöri az ember, rózsaolajjal keveri és tapaszként melegen a homlokra és halántékra keni. Vedd a gránátalmafa kérgét, római vitriolt és timsót, mindből ugyanannyit, törd porrá és szórd fel, megállítja az orr és minden más rész vérzését. Vedd egy egész alma héját, önts bele jó ecetet, hagyd egy vagy két óráig állni, tégy hozzá negyed latnyi sártököt, főzd meg és nyomd ki, e meleg főzettel öblítsd a szád és tartsd a fogon, segít. Vedd a gránátalma héját, egy fürdőszivacsot, mindkettőt megszárítva és porrá törve, ezzel szórd a férfi és női nemi részek keléseit, kiszárítja azokat. Egy másik gyógyszer a mondott bajokra. Végy gránátalmahéjat, rózsasüteményt, amiből ki van égetve a víz, mindből ugyanannyit, két rész édesköményt, főzd borban és vízben jól lefedett edényben, majd szűrd le, tégy hozzá egy kanálnyi mézet és kevés égetett timsót, kissé forrald fel, majd nedvesíts be egy kendőt vele és tedd melegen a beteg részekre, segíteni fog. A gránátalma virágainak pora és a belőle készült kenőcs feltéve visszahajtja a kizáródott beleket a testbe, s ha gubacsot is tesznek hozzá, annál erősebb lesz.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A kérget (Granati cortex), valamint a terméshúst (Granati pericarpium) használják fel.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: Mindkét említett drogról WHO-monográfia készült.

  • Hatóanyagok: A kéreg piperidin-alkaloidokat (0,5-0,9%) és cseranyagokat (-22%) tartalmaz. A termés legfontosabb hatóanyagai szintén a cserzőanyagok (-28%) és más polifenolok.

  • Gyógyhatások, indikációk: A gránátalmafa kérgét hashajtásra és bélféregűzésre használják. A termést hasonló célokra, emellett fogínyproblémák, szájüregi gyulladások kezelésére is ajánlják.

  • Adagolás: A kéregdrog napi adagja 3-9 g főzetként elkészítve.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: A kéreg főzete nagyobb mennyiségben mérgező, izomremegést, görcsöket okozhat. Használata terhesség, szoptatás esetén, valamint 12 év alatt gyermekek esetében ellenjavallt. A termések nem mérgezők. 3 napnál hosszabb ideig tartó hasmenés esetén mindenképpen orvoshoz kell fordulni!