LEÍRÁS
Tejoltó galaj/Echtes/Wahres Labkraut/Lady’s Bedstaw
Szagos müge/Waldmeister, Leberkraut/Woodruf
Ragadós galaj/Klebkraut/Clivers
Buzérfélék családja (Rubiaceae)
Copyright http://www.netherbarium.hu
A tejoltó galaj (Galium verum L.) évelő növény. A szár 30-60 cm magas, felálló, keresztmetszetben négyszögű, gyengén szőrözött vagy kopasz. A szálas-lándzsás, alul szőrözött levelek 8-10 tagú örvöket alkotnak. A négyszirmú virágok sárgák, csupán néhány mm nagyságúak, kellemes illatot árasztanak. Az ágvégeken tömött bugás virágzatot alkotnak. A fő virágzási idő június-júliusra tehető. A termés ikerkaszat. Az örvösen álló levelek és a sárga virágok alapján egyértelműen felismerhető.
A szagos müge (G. odoratum (L.) Scop.) szintén évelő növény, vékonyka, föld alatt kúszó gyöktörzzsel. Szára kopasz, négyszögletes, 15-30 cm magas, felálló, el nem ágazó. Levelei lándzsások, kihegyesedők, 6-8 tagú álörvöket alkotnak. A virágok fehérek, kellemes illatúak, nagyobbak, a hajtás csúcsán sátorozó bogas virágzatot alkotnak. Április-májusban virágzik.
A ragadós galaj (G. aparine L.) könnyen felismerhető növény: nevének megfelelően rátapad az ember nadrágszárára és akár kilométereken át is megkapaszkodik rajta. Felépítésében egyébként a galajfélék általános jellegzetességeit mutatja, a legfontosabb különbség, hogy egyéves. Az egész hajtást horgas, ragadós szőrök borítják, maga a szár dúsan elágazó, megnyúlt, sokszor félig-meddig elfekvő. A levelek 6-8-asával örvöket alkotnak, megnyúlt visszás tojásdadok, csúcsuk kihegyesedő. Az apró virágok fehérek, a többi mügéhez hasonlóan a hajtásvégeken bogas álernyőt alkotnak. Május-júniusban virágzik.
ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY
A tejoltó galaj fényigényes faj, száraz rétek, nyíltabb tölgyerdők, sokszor útszéli gyomtársulások növénye, az egész országban gyakori. A szagos müge jól tűri az árnyékolást, szinte kizárólag üde talajú bükkösökben él, itt nagy foltokban állományalkotó is lehet. Ennek megfelelően a középhegységek magasabb vidékein kell keresni, a megfelelő erdőkben nem ritka. A tejoltó galaj európai, a szagos müge eurázsiai elterjedésű növény. A ragadós galaj árokpartokon, leromlott, elhanyagolt erdőkben, gyomtársulásokban az egész országban gyakori gyomnövény. Az egész északi féltekén elterjedt, cirkumpoláris faj.
TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK
Dioszkoridész több helyen is ír különböző galajokról: „E fű [ragadós galaj] leveleiből, magjaiból és szárából préselt nedv hasznos borral megiva pókok és kígyók csípésére. E nedv a fülekbe cseppentve enyhíti azok fájdalmát. A fű sóval megtörve és összekeverve, majd feltéve elűzi a strúmáknak nevezett dagadásokat és keléseket.”
„A [tejoltó galaj] virágai tapaszként feltéve gyógyítják az égést és megállítják a vérzést. A füvet rózsakenőccsel keverik, napra teszik, míg kifehéredik és fáradtság ellen használják. Gyökerei kedvet ébresztenek a paráználkodáshoz.”
Hieronymus Bock így ír a tejoltó galajról és más rokon fajokról: „… nálunk inkább külsőleg, mint belsőleg használatosak, természetük szerint szárítók. A gyökér édes borban megfőzve és megiva parázna kedvre gerjeszt. A keresztfű … összehúz és szárít. Ezért a kirurgusok becsülik és a sebfüvek közé számítják. De főképpen sérvre jó, ha főzetét egy időn át isszák és a füvet ráteszik. A tejoltó galaj Galénosz véleménye szerint valamennyire csípős és szárító. Ezért meleg minőséget is hordoznia kell…
Szétmorzsolva az orrba téve csillapítja a vérzést. Ha lábfürdőt készítenek belőle, kihúzza a tagokból a fáradtságot, egyesek viaszkenőcsöt készítenek belőle és ezt használják a mondott bajokra. Az asszonyok a fiatal gyermekcséket fürdetik a fű főzetében, ha ótvarosak, ez bevált recept.”
„A szagos müge erényeit fentebb más leírtuk, ugyanígy a tejoltó galajoknál is. A mieink a füvet leginkább májusban használják, borba teszik, e bor megvidámítja a szívet és meggyógyítja a sebes májat. A sebitalok közé is számítják…”
Hagyj üzenetet