LEÍRÁS

Tejoltó galaj/Echtes/Wahres Labkraut/Lady’s Bedstaw
Szagos müge/Waldmeister, Leberkraut/Woodruf
Ragadós galaj/Klebkraut/Clivers

Buzérfélék családja (Rubiaceae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A tejoltó galaj (Galium verum L.) évelő növény. A szár 30-60 cm magas, felálló, keresztmetszetben négyszögű, gyengén szőrözött vagy kopasz. A szálas-lándzsás, alul szőrözött levelek 8-10 tagú örvöket alkotnak. A négyszirmú virágok sárgák, csupán néhány mm nagyságúak, kellemes illatot árasztanak. Az ágvégeken tömött bugás virágzatot alkotnak. A fő virágzási idő június-júliusra tehető. A termés ikerkaszat. Az örvösen álló levelek és a sárga virágok alapján egyértelműen felismerhető.
A szagos müge (G. odoratum (L.) Scop.) szintén évelő növény, vékonyka, föld alatt kúszó gyöktörzzsel. Szára kopasz, négyszögletes, 15-30 cm magas, felálló, el nem ágazó. Levelei lándzsások, kihegyesedők, 6-8 tagú álörvöket alkotnak. A virágok fehérek, kellemes illatúak, nagyobbak, a hajtás csúcsán sátorozó bogas virágzatot alkotnak. Április-májusban virágzik.
A ragadós galaj (G. aparine L.) könnyen felismerhető növény: nevének megfelelően rátapad az ember nadrágszárára és akár kilométereken át is megkapaszkodik rajta. Felépítésében egyébként a galajfélék általános jellegzetességeit mutatja, a legfontosabb különbség, hogy egyéves. Az egész hajtást horgas, ragadós szőrök borítják, maga a szár dúsan elágazó, megnyúlt, sokszor félig-meddig elfekvő. A levelek 6-8-asával örvöket alkotnak, megnyúlt visszás tojásdadok, csúcsuk kihegyesedő. Az apró virágok fehérek, a többi mügéhez hasonlóan a hajtásvégeken bogas álernyőt alkotnak. Május-júniusban virágzik.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A tejoltó galaj fényigényes faj, száraz rétek, nyíltabb tölgyerdők, sokszor útszéli gyomtársulások növénye, az egész országban gyakori. A szagos müge jól tűri az árnyékolást, szinte kizárólag üde talajú bükkösökben él, itt nagy foltokban állományalkotó is lehet. Ennek megfelelően a középhegységek magasabb vidékein kell keresni, a megfelelő erdőkben nem ritka. A tejoltó galaj európai, a szagos müge eurázsiai elterjedésű növény. A ragadós galaj árokpartokon, leromlott, elhanyagolt erdőkben, gyomtársulásokban az egész országban gyakori gyomnövény. Az egész északi féltekén elterjedt, cirkumpoláris faj.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Dioszkoridész több helyen is ír különböző galajokról: „E fű [ragadós galaj] leveleiből, magjaiból és szárából préselt nedv hasznos borral megiva pókok és kígyók csípésére. E nedv a fülekbe cseppentve enyhíti azok fájdalmát. A fű sóval megtörve és összekeverve, majd feltéve elűzi a strúmáknak nevezett dagadásokat és keléseket.”
„A [tejoltó galaj] virágai tapaszként feltéve gyógyítják az égést és megállítják a vérzést. A füvet rózsakenőccsel keverik, napra teszik, míg kifehéredik és fáradtság ellen használják. Gyökerei kedvet ébresztenek a paráználkodáshoz.”

Hieronymus Bock így ír a tejoltó galajról és más rokon fajokról: „… nálunk inkább külsőleg, mint belsőleg használatosak, természetük szerint szárítók. A gyökér édes borban megfőzve és megiva parázna kedvre gerjeszt. A keresztfű … összehúz és szárít. Ezért a kirurgusok becsülik és a sebfüvek közé számítják. De főképpen sérvre jó, ha főzetét egy időn át isszák és a füvet ráteszik. A tejoltó galaj Galénosz véleménye szerint valamennyire csípős és szárító. Ezért meleg minőséget is hordoznia kell…
Szétmorzsolva az orrba téve csillapítja a vérzést. Ha lábfürdőt készítenek belőle, kihúzza a tagokból a fáradtságot, egyesek viaszkenőcsöt készítenek belőle és ezt használják a mondott bajokra. Az asszonyok a fiatal gyermekcséket fürdetik a fű főzetében, ha ótvarosak, ez bevált recept.”
„A szagos müge erényeit fentebb más leírtuk, ugyanígy a tejoltó galajoknál is. A mieink a füvet leginkább májusban használják, borba teszik, e bor megvidámítja a szívet és meggyógyítja a sebes májat. A sebitalok közé is számítják…”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Korábban mindhárom faj hajtását (Galii herba v. Galii veri herba, Asperulae odoratae herba, Galii aparini herba) gyűjtötték, közvetlenül a virágzás előtt. 

  • Hatóanyagok: A galajok kevés illóolajat, sok kovasavat, cseranyagot, emellett iridoid glikozidokat (aszperulozid, galiozid), flavonoidokat és szerves savakat tartalmaznak. A szagos müge speciális hatóanyagai az illatos kumarinok.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –

  • Gyógyhatások: A népi gyógyításban elsősorban vizelet- és vízhajtó, vértisztító növények, elsősorban vesepanaszok, vesekő, vesehomok, valamint bőrbetegségek, ritkábban megfázásos tünetek kezelésére ajánlottak. A szagos müge és a ragadós galaj ezenfelül gyomor-bél-panaszok és máj- valamint epehólyag-problémák orvoslására is használatos. A szagos müge nyugtató, görcsoldó hatással is bír, ezért álmatlanság, túlhajtottság, mindenféle testi fájdalmak enyhítésére is ajánlott.

  • Adagolás:
    tejoltó galaj: 2 púpozott teáskanálnyi szárított füvet 1/4 l hideg vízzel leöntünk, felforraljuk, további 2 percen át főzzük, hűlni hagyjuk, majd leszűrjük. Napi adagja 2-3 csészényi. A tejoltó galaj fürdője 100 g fűből készül 3 l vízzel és 5 perc főzéssel;
    ragadós galaj és szagos müge: 1 púpozott teáskanálnyi füvet 1/4 l forró vízzel leöntünk, majd öt perc áztatás után leszűrjük. Napi adagja 2-3 csészényi, édesítetlenül fogyasztandó.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: A megadott adagokban nem ismertek. A szagos müge túladagolva fejfájást, kábaságot okozhat!