Fekete nadálytő (Symphytum officinale L.)

Szent Hildegárd szerint a nadálytő hideg növény, „Ha valaki … eszi, minden nedvét … kiszolgáltatja neki”. Nem javasolja sebek vagy sérülések kezelésére sem, mivel úgy tartja, hogy csak a bőrt gyógyítja, a húst nem, s így „minden rothadót befelé hajt”.

Hieronymus Bock a nadálytöveket és a tüdőfüveket együtt tárgyalja: „Inkább a fekete, sima gyökeret használják, mint a füvet, meleg nedves természetű, egészséges gyógyító gyökér minden sebre, sérülésre és harapásra, belsőleg és külsőleg használandó. Fuchsius azt tanítja, hogy a gyökér melegít a második fokon, szárít és összehúz. Szerzőnk szerint nedves természetű, ami igaz, ha a zöld gyökérről van szó, mert sűrű nyálkát ereszt magából. De megszárítva elveszíti a nedvességet és nyálkát, és száraz természetűnek tűnik, mert gyógyítja a csonttörést és forrasztja a sebeket. Mert a ragasztó és szilárdító szerek Galénosz szerint száraz természetűek és magasabb fokon azok, mint a sarcoticum-ok, melyek a húst növesztik. E növénynek leginkább gyökerét használják, ez Dioszkoridész szerint is a legjobb része. Az officinában vizet, szirupot és cukrot készítenek belőle. A vizet belsőleg használják sérvre, vérköpésre és mértéktelen asszonyi hószámra. Külsőleg kendővel feltéve sebekre és fekélyekre, az ajkak, a mellbimbók, a kezek és a lábak repedéseire és sebeire. A cukor jó vérköpésre. A szirupot Fernelius írja le és tüdőbajosoknak adja, mert jól tisztítja a tüdő fekélyeit, erősíti a tüdőt és akadályozza a véres köpetet. Summázva, a gyökér nagyszerű szer belső és külső sebekre, csonttörésre, a tüdők és a vesék keléseire, vérköpésre, túlzott asszonyi vérzésre, gonorrhoea-ra, véres vizeletre, vörös vérhasra és hevesen vérző sebekre és kelésekre.

E gyökér megtisztítva, borban megfőzve és megiva gyógyítja a sebes tüdőt, tágítja a mellet, kivezeti a hurutot, jó a vért köpőknek, hasznos minden belső sérülésre, ezért a nadálytövet minden belső sebesülésre más növények előtt kell használni. Néhányan vizet égetnek e gyökérből és a mondott bajokra használják. A gyökér mézvízzel vagy mézborral megiva megtisztítja a mellett és a tüdőt a gennytől. Megrágva elűzi a szomjúságot.

Mivel a mondott gyökér gyógyerejű, tapaszt készítenek belőle, ami összeforrasztja a friss sebeket. Ezért úgy tartják és mondják, hogy ha húsdarabokkal főzik meg, összenöveszti azokat is… Mindazok, akik sebeket gyógyítanak és seborvoslással foglalkoznak, ültessék kertjükbe szükség esetére a nadálytövet és tartsák becsben, mert a mondott gyökér minden sebre és csonttörésre hasznos és jó, amit a tapasztalat naponta bebizonyít. Csonttörésre a következőképpen készül tapasz: végy fél fontnyit az igazi mirtusz olajából, rózsaolajból, két fontnyit a zilizgyökér meglágyított nyálkájából, a kőrisfa gyökerének kérgét vagy tölgyfát és leveleket is, fekete nadálytő gyökerét és leveleit, mirtusz bogyóit és lombját, ezekből ugyanannyit, törd jól össze mindet, főzd az olajak nélkül sűrű vörös borban feléig, majd dobj bele fehér tömjént, friss mirhát egy-egy lattal, nyomd át erős kendetszöveten, keverd hozzá az olajat, főzd lassan egy ideig együtt, tégy hozzá fél font bakfaggyút, 4 lat terpentint, 3 lat masztixot, újra főzd ezeket együtt, míg a vizes főzet eltűnik, tégy akkor még hozzá … ólomoxidot 6 lattal, …, s lassan főzd parázson a megfelelő keménységű tapasszá. Ez nagyszerű tapasz minden csonttörésre. A borbélyok jó vérzéscsillapítót készítenek belőle, ugyanis porrá törik a gyökeret, szükség esetén a port meleg vízzel és kenderszövettel keverik, felteszik, ez hamar megkeményedik és elzár… Nyáron estefelé a leveleket az ágy köré szokták rakni, egyiket a másik mellé, amikor aztán a poloskák rámásznak, fogva maradnak a durva, érdes leveleken, reggel eldobja őket az ember. A bolhák is ráragadnak…”