LEÍRÁS
Sauerklee/Wood-sorrel
A madársóska évelő növény, gyökere és szára a föld alatt kúszik, tarackol. Levelei emiatt tőleveleknek tűnnek, három szív alakú levélkére osztottak, ezek erős fényre összehajlanak, ízük erősen savanykás. A virágok levéltelen kocsányon, magányosan állnak, fehérek vagy halvány rózsaszínűek, ötszirmúak. A szirmokon halvány vonalas rajzolat található, hosszuk 8-10 mm. Április-májusban virágzik.
Több hasonló levelű, sárga virágú madársóska faj is él hazánkban, ezek hatása megegyezik az erdei madársóskáéval. Többnyire kisebb termetű, gyomtársulásokban gyakori növények.
ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY
Az erdei madársóska árnyékos élőhelyeken, sötét szurdokokban, bükkösökben és gyertyános-tölgyesekben él, a középhegységek magasabb részein és a Mecsekben nem ritka növény. Cirkumpoláris elterjedésű faj, Nyugat-Európa fenyveseiben is gyakori.
KLASSZIKUS RECEPTEK
Hieronymus Bock szerint „… természete hideg és száraz. E növénykét minden részével használják fel, az apotékákban égetett vizet és cukrot készítenek belőle, mindkettő nagyon jó forró betegségekre, nagy szomjúságra, rossz sárga gyomorra és májra, s hasznos pestis idején is…
A növény vagy vize hűti a májat, erősíti a szívet, oltja a szomjat, hasznos minden forró bajra, mindenben a savanyú gránátalmákhoz hasonlóan használható.
A nedvet hűtő kenőcsökhöz keverik, enyhe gyógyító ereje miatt. A víz timsóval temperálva tisztítja és gyógyítja a száj keléseit, ha mossák vele. E fű megrágva vagy nedve a szájban tartva jó a fiatal gyermekek szájsebeire. Más erényeit a lósóskáknál lehet elolvasni.”


Hagyj üzenetet