LEÍRÁS

Boretsch, Gurkenkraut/Borage

Érdeslevelűek családja (Boraginaceae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A borvirág egyéves növény. Szára 40-80 m magasra nő, vaskos, elágazó, gyökere répaszerű főgyökérzet. Levelei szórt állásúak, húsosak, ép szélűek, a szárral együtt érdesen szőrözöttek, alul nyelesek, széles tojásdadok vagy széles elliptikusak, felül keskenyebbek, nyeletlenek, esetleg a szárra lefutók. A csésze forrt, szőrözött, az 5 sziromlevél tövén szintén összeforrt, színük kék. Az 1-3 cm átmérőjű virágok az ágvégeken jellegzetes forgós virágzatot alkotnak. Május-júniusban virágzik. Termése makkocska. A növény jellegzetesen uborkaízű.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A borágó a Földközi-tenger mellékéről származó, sok helyütt termesztett, helyenként kivaduló növény.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Szent Hildegárd szerint a borvirág meleg és nedves növény, használatát csak külsőleg javasolja, receptjei időnként a mágikus szemléletet sem nélkülözik. Így a vörös selyemkendőbe tört borvirág a szem elsötétedésének ellenszere, míg a fehér vagy zöld selyemben felfogott és nemezre kent borvirág-nedvvel a nyakat és a tarkót borogatva gyógyítja a fül csengését. Emellett javasolja még borban összetörve a mell kehességének gyógyítására is.

Hieronymus Bock a borgyökeret elsősorban kedélybetegségekre és az atracélhoz hasonlóan szívpanaszokra ajánlja: „A borágó virágai és füve az atracéllal állnak rokonságban, egyik a másik helyett vehető, meleg nedves természetűek, mint Serapio bizonyítja, ételként és italként használhatók. E minőséget adja Galénosz is. Dodonaeus szerint temperált természetű. Az officinában leggyakrabban a virágokat használják, a szívgyógyszerek közé számítanak. De a gyökeret és levelek is felettébb hasznosak. A borágóból vizet, szirupot, a virágok cukrát készítik. A víz az egész fűből készül, a szirup a nedvből, a cukor a virágokból. Mind forró, mérges és pestises lázak ellen, szívremegésre és verésre, gyengeségre és szomorúságra szolgál.
A borágó füve spenóttal elkészítve jó egészséges étek beteg és gyenge embereknek, akiket a mondott főzelékkel kell etetni és a kedves virágokkal itatni, hogy a gyenge szomorú emberek elfelejtsék panaszaikat. A borágó füve, ha három ágat hoz, jó harmadnapos lázra, minden részével borban megfőzve és megiva, ha négyet hoz, negyednapos lázra való, az előző módon elkészítve és élvezve. Nekem azonban jobban tetszik az égetett víz és a virágok cukra, és hasznosabbnak találtam a láz minden gyengeségére. Szomorúságban és rosszkedvben állandóan borágóvirágokat kell inni. Lehet hozzá tenni atracélt, nyáriviolát, szegfüvet, citromhéjat és citromfüvet is. A mag porrá törve és borral bevéve tejet hoz a szoptatósoknak.
A fű hamuvá égetve és mézvízzel temperálva gyógyító sebvizet ad, torokgyíkra és a torok, a nyelv és a foghús minden más sebesülésére, ha gyakran mossák vele. Más tulajdonságait az atracélnál írtuk le. A gyökér, mint mondtuk, megtörve, ecettel elkészítve és a fürdőben 3 egymásra következő napon át bedörzsölve elűzi az ótvart.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Korábban a virágzó hajtásokat (Boraginis herba) gyűjtötték. Manapság a mérgező komponensektől megtisztított finomított olajat (Boraginis officinalis oleum raffinatum) használják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –

  • Hatóanyagok: A hajtásdrog nyálkaanyagokat, szaponinokat, cseranyagot, valamint májkárosító pirrolizidin alkaloidokat és kolint tartalmaz. A tisztított olaj legfontosabb komponensei gamma-linolénsav (22-25%), linolsav (30-35%) és más zsír- és olajsavak mutathatók ki.

  • Gyógyhatások: A hajtást korábban vizelet- és hashajtóként használták, belsőleges alkalmazása az újabb vizsgálatok szerint (főként frissen) nem tanácsos. Az olaj – főképpen készítmények formájában – a vér koleszterinszintjének csökkentésére, valamint (külsőleg és belsőleg) atópiás ekcémás panaszok enyhítésére alkalmas.

  • Adagolás: –

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: A pirrolizidin-alkaloidok főképpen hosszabb távú, kúraszerű belsőleges alkalmazás esetén májkárosodást okozhatnak!