LEÍRÁS
Schwarzes Bilsenkraut/Henbane
Csucsorfélék családja (Solanaceae)
Egy- és kétéves változata is ismert. Gyökere karószerű, kívül sárgásbarna, belül fehéres. Szára 50-100 cm magasra nő, elágazó. A kétéves változat tőlevélrózsát is fejleszt, a tőlevelek kerekdedek vagy tojásdadok, 15-20 cm hosszúak. Szélük mélyen fogazott, gyakran inkább karéjos. A szárlevelek hosszúkásak, nyélbe keskenyedők, szintén mélyen fogazottak, mirigyesen szőrösek. A virágok 2-3 cm hosszúak, forrt szirmúak, színük sárga ibolyás-barnás erezettel, a lepeltorok sötét színű. A virágok a hajtásvégeken forgós virágzatot alkotnak. Termése tojásdad, 1-2 cm hosszú, kupakkal nyíló tok, apró, kerekded, barna magvakkal. Júniustól szeptemberig virágzik.
ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY
A beléndek tipikus gyomnövény, kedveli a szerves anyagban gazdag, humuszos, félárnyékos helyeket, legelőket, vízpartokat. Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában, Észak-Afrikában és Ausztráliában egyaránt megtalálható, tágtűrésű növény.
TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK
Dioszkoridész szerint „A magok megiva jók köhögés ellen, a fejből lefolyó nedvekre, a szemek folyására, és fájdalmára, a méh túlzott folyásaira és minden vérzésre, ha egy fél skrupulusnyi magot mákmaggal mézvízben isznak.”
Plinius több receptet is közöl a beléndekkel kapcsolatban: „…a beléndek nedve még vérköpés esetén is jó; az elégetett beléndek füstje is segít a köhögéstől szenvedőknek…”
„.. az örménygyökér mazsolával, a beléndek nedve vagy magja liszttel, gamandorecetbe áztatva jót tesz a köszvényes betegeknek…”
„…a mellekre a beléndek magját borba teszik, azonban a méh bajaira borogatásként alkalmazzák…”
„A beléndek hideg, gyenge, és erők nélkül való”- írta Szent Hildegárd, megemlítve azt is, hogy mérgező növényről van szó, mindazonáltal bizonyos külsőleges felhasználási lehetőségeket megemlít. Így elmondja, hogy a beléndek nedve a férgesség (a bőr élősködői) ellen használható, a fekélyes helyet bedörzsölve, a magokból préselt olaj pedig segít, ha „valakinek a tagjaiban túl nagy forróság kelt”, ahhoz pedig, hogy a részeg ember magához térjen, a homlokát, a halántékát és a nyakát kell hideg vízbe áztatott beléndekkel megnedvesíteni.
Hieronymus Bock szerint „A beléndekfüvek, virágaik és magjaik, hideg természetűek, ritkán használatosak a testben, mert így használva nemcsak az embereknek, de a jószágnak is károsak. Ezt a vizek halainál is meg lehet tapasztalni, amikor a csavargók halakat a magjaival etetik, és ettől bolonddá válnak, felugrálnak és végül hasukkal felfelé fordulnak, hogy őrületükben kézzel is meg lehet őket fogni. A kertek tyúkjai összeesnek, ha a beléndek füstjét szagolják. Ilyen kunsztokat a cigányok és társaik művelnek. Dioszkoridész azt írja, hogy a fekete beléndek őrjöngővé és álmossá tesz, emiatt nem használható egykönnyen. Viszont a fehér enyhébb, ezért a medicinában használatos. Galénosz meg is határozza, és azt írja, hogy a fehér nedve a harmadik fokon hideg. Dodonaeus a beléndeket a negyedik fokon hidegnek tartja, ami a feketére értendő. A gyógyszertárakban a gyökerét, leveleit és magvait használják. A magot sok kábító és narkotizáló szerhez adják. Olaj is készül a beléndekből, egyedül a magvakból kipréselve vagy a magvakból és levelekből kifőzve. Nagyon hideg természetű, altat és csillapítja a forró fejfájást. Ugyanilyen ereje van a víznek is, amit a levelekből égetnek. Matthiolus azt mondja, látott olyan ifjakat, akik ettek belőle, és olyan őrültek és eszetlenek lettek, mintha megszállottak volnának, mert a beléndek az ópium és Meconium természetét és minőségét hordja magában.
Dioszkoridész azt írja, hogy a fehér beléndekmagvak nagyon hasznosak, borral bevéve csípős hurutokra, amelyekből fájdalmas köhögés támad, hasonló hatásúak a mák magvai is. Egy bevált módszer vérköpésre, az igen tisztelt Helidaeustól: végy harmadfél latnyi beléndekmagot és mákmagot, … vörös korallt, és annyi jó öreg rózsacukrot, amennyi elég a nyelethez. Ebből égy másfél latnyit reggelente és esténként. Mercurialis egy italt ad meg erre, amely 2 lat mirtuszszirupból és 6 lat porcsinfű vagy madárkeserűfű vizéből készül.
A beléndek virágai és magvai altatnak, csillapítják a fájdalmat, de túl sokat használva bolonddá tesznek. A fű kipréselt nedvével megnedvesített kendő a forró fájó szemeke téve oldja a forróságot és csillapítja a folyást és fájdalmat. A magok nedve vagy olaja a fülekbe téve eltünteti a szúrást és a fájdalmat. A levelek zölden minden kelésre rátéve legyőzik a fájdalmat és lenyomják a keléseket minden helyen. A beléndek levelei liszttel széttörve csillapítják és elűzik a végtagok fájdalmát és a köszvényt, ha ráteszik. Hasonló hatással bír a magvakból készített olaj is. A beléndekből készült lábvíz vagy gőz elaltat. Az olaj ecettel keverve és a homlokra meg a halántékra kenve hasonló hatású. Csillapítja a kemény megdagadt mellek és ágyék fájdalmát is. A levelek széttörve és feltéve csillapítják az asszonyok túlzott vérzését. Az égetett víz hasonló hatással bír. Summázva, a zöld beléndeklevelek, a magok és az égetett víz csak külsőleg használatos fájdalomcsillapításra és az álom meghozására. A beléndek gyökere ecetben főzve jó fogfájásra, ha melegen mossák vele.”
Hagyj üzenetet