LEÍRÁS

Benediktenkraut, Kardobenediktenkraut/Holy Thistle

Fészkesvirágzatúak családja (Asteraceae, Compositae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A benedekfű egynyári, 30-50 cm magas, ötszögletű, elágazó szárat fejlesztő növény, 10-15 cm-es, függőleges karógyökérzettel. A levelek szórt állásúak, alul nyelesek, feljebb nyeletlenek, erezetük fehéres, a fonákon kiemelkedő. A levelek lemeze 10-30 cm hosszú, lándzsás vagy megnyúlt tojásdad, hasadt vagy karéjos, szélük egyenlőtlenül, durván fogazott, a fogak tüskések, szúrósak. A sárgás fészekvirágzatokat szúrós, tömötten álló gallérozó levelek és kihegyezetten fogazott, sűrű szőrzetű fészekpikkelyek védik. Május-júniusban virágzik, termése bóbitás kaszat.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A benedekfű a Földközi-tenger vidékéről származó, régóta termesztett gyógynövény. Helyenként kivadul.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Plinius csak néhány mondatban emlékezik meg róla: „Nem írnánk le a benedekfüvet, másik nevén atractylis-t, ezt az Egyiptomból származó növényt, ha nem lenne jó mérges állatok és mérges gombák ellen. Közismert tény, hogy akiket skorpió mart meg és maguknál hordják eme növényt, azok nem éreznek fájdalmat”.

Hieronymus Bock több anekdotát is leír a benedekfű gyógyhatásaival kapcsolatban: „A benedekfű minden más bogáncs felett áll, sok bajra használják belsőleg és külsőleg, természettől fogva meleg és száraz. Dodonaeus melegnek és száraznak tartja a második fokon, hatalmasan megnyit, tisztít, ellenáll a rothadásnak és jó pestis ellen. Gyökerét, leveleit és magjait használják, az apotékákban szirupját, cukrát és égetett vizét tartják. Vize Luther Úr szent gondolatai szerint oldalszegzésre való, Crato Úr rossz hallás ellen tarja arkánumnak, kétszer desztillálva és néhány cseppet a fülekbe téve. Ellenáll a pestisnek. Ezért a gyógyszereket általában benedekfűvízben oldják fel: hajtja az izzadást, az asszonyi vérzést, a homokot, élesíti a látást, ha mossák vele a szemeket, nagyon jó nyitott kelésekre, főképpen a nemi részeken, ha mossák vele, majd porát bedörzsölik. A szirup jó hideg gyomorfájásra, ugyanígy sárgaságra és kezdődő vízkórságra. Pestis idején nagyszerű megelőző szer. Egy jó evőkanálnyit kell desztillált vizével bevenni. A mi orvosaink használják szűkkeblűség, mellbaj, oldalszegzés és tüdőbaj ellen is, ugyanígy bélférgekre és nyálkától és epétől jövő görcsökre.
Be kell itt mutatnom néhány híres tapasztalatot, ahogyan hozzám eljutottak: először e fű Frigyes császárnak Indiából jött nagy tisztelettel, és megmutattatott, hogy ha valaki e füvet az ételben vagy italban használja, azt megvédi a nagy fejfájástól, ami a szemek fölött fáj. A fű porrá törve, borral megiva elemészti és kivezeti a nyálkát a gyomorból, aki pilulákat készít belőle, könnyebben beveheti. A mondott növény használva tágítja a tüdőt és tisztítja a vért, jó tüdőbajosoknak is. A fű borban megfőzve és megiva csillapítja a görcsöket, izzaszt, széttöri a követ és hajtja a vérzést. Egy dióhéjnyi a porrá tört fűből borral megiva megvéd a pestistől… Ugyanilyen hatású a fű borban főzve. E bort vagy a fű porát kell azoknak adni, akik rossz gyomorláztól vagy negyednapos láztól szenvednek. Egyesek azt mondják, hogy e fű pora, vagy a belőle készült ital, vagy nedve bevéve kihajt minden mérget, ezt az bizonyítja, hogy Páviában egy leányzó óvatlanul mérgezett almát evett, ettől felpuffadt, hogy sem teirákummal sem más gyógyszerrel nem tudtak rajta segíteni, míg végül a benedekfű égetett vizét adták neki, ami használt is… Summázva, a benedekfű, nedve, magja, égetett vize jó belsőleg és külsőleg minden méregre… De a gyökere az ételben bevéve megindítja a húgyot, megállatja a hasat, és állandóan élvezve jó tüdőbajtól sorvadóknak. E fű, mint Galénosz írja, szétoszlató és megemésztő erőt hordoz leveleiben. De a gyökér szárít, szétoszlat, szubtilis anyag. Dodonaeus azt írja, a levelek sem nem hidegek, sem nem melegek, de kissé nedvesek, lágyítanak, mint a mályvák. A lágyító füvek közé tartoznak, klistélyozásra használatosak…
A benedekfű vize vagy nedve a szemekbe téve elűzi azok vörösségét és viszketését. E fű széttörve és feltéve gyógyítja az égési sebeket, ugyanígy a pestis sebeit, s az égetett víz is hasonló hatású. A fű széttörve és feltéve gyógyít minden kígyó és skorpiómarást. Daganatokra és más gonosz sebekre alig van jobb szer, mint a benedekfű nedve és égetett vize, nagy bajokat is meg lehet vele gyógyítani, főleg asszonyoknál, akiknek mellét támadta meg a rák, egészen a lábig, amit e vízzel tisztítanak és a fű porával gyógyítanak. E fűből izzasztó és gőzfürdőket is készítenek a kő és az asszonyi vérzés kihajtására. A virágok vattája a sebekre téve fájdalom nélkül gyógyítja azokat. A fű megrágva jó bűzös leheletre. Arnoldus di Villanova ír Practica-jának 44-ik fejezetében valakiről, akinek lába húsán lukas fekélyek voltak, és sok gyógyszert kipróbáltak, de semmi nem segített, csak végül e fű. Friss zöld benedekfű leveleket tört össze, jó borban megfőzte, majd tiszta disznózsírt adott hozzá, újra felfőzte, majd búzalisztet kevert közé, jól összekeverte, míg tapasz lett belőle, amit minden nap kétszer melegen a sebekre tett. A leveleket péppé törve, édes borral elkeverve és a megdagadt ágyékra téve lelappasztja azt.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A virágzó hajtásokat (benedekfű – Cnici benedicti herba, Cardui benedicti herba) gyűjtik és szárítással tartósítják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: A benedekfűről pozitív E-monográfia készült.

  • Hatóanyagok: A drog kb. 0,25% keserűanyagot (knicin), 0,3% illóolajat, 7-8% cseranyagot és 5-10% nyálkát tartalmaz, keserűértéke 1800 körül van.

  • Gyógyhatások, indikációk: Keserűanyag-tartalmánál fogva elsősorban emésztést serkentő, étvágyjavító, gyomorerősítő szerként használatos, serkenti az epe termelését és kiválasztását. A monográfia étvágytalanság és diszpepsziás panaszok kezelésére ajánlja. Csökkenti a felfúvódást, serkenti a székletürítést. Köptető és fertőtlenítő hatása miatt hurutos megbetegedések, fertőzések, külsőleg sebek kezelésére is alkalmas.

  • Adagolás: 1 púpozott evőkanálnyi füvet 1/4 l hideg vízzel leöntünk, lassan felforraljuk, majd 2 perc után leszűrjük. Napi adagja 2-3 csészényi, az adag az egyéni keserűérzékenységnek megfelelően változhat. Az 1:5 arányban készített tinktúra egyszeri adagja 10-30 cseppnyi. Étvágytalanság esetén étkezés előtt kb. fél órával, emésztési zavarok esetén étkezés közben vagy után fogyasztandó.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Túladagolva ritkán émelygést, hányást okozhat! Használata gyomor- és nyombélfekélyes panaszok esetén ellenjavallt!