LEÍRÁS

Copyright http://www.netherbarium.hu

 Az ánizs egynyári növény, orsós főgyökérzettel. Szára egyenes, felső részén elágazó, kb. 0,5 m magasra nő. Alsó levelei nyelesek, hüvelyesek, a lemez kerekded vagy szív alakú, széle durván fogazott. A középső levelek lándzsás, durván fogazott szeletekkel hármasak, a felsők 2-3-szorosan szárnyasan osztottak, a szeletek keskeny-lándzsásak, szélük ép. Az apró fehér virágok, 7-15 sugarú összetett ernyőket alkotnak, a gallérlevelek többnyire hiányoznak, a gallérkák megvannak. Júliustól szeptemberig virágzik. Termése kerekded ikerkaszat. A növény minden része jellegzetes, aromás illatot áraszt.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

Az ánizs Ázsiából származik, az ókor óta széles körben termesztik főképpen Indiában és a mediterrán országokban. Melegigényes növény.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Dioszkoridész szerint „Minden ánizs melegítő és szárító erővel bír, kellemes lélegzetet csinálnak, csillapítják a fájdalmakat, hajtják a húgyot, elűzik a vízkórságot, oltják a szomjat, jók mérgek és minden mérges állat harapása és szúrása ellen. Elűzik a test szelek felfúvódását, megállítják a hasmenést, és a túlzott hószámot, serkentik a tejtermelést, és kedvet hoznak a közösülésre. A meggyújtott ánizs gőze az orrba vezetve csillapítja a fejfájást. Az ánizs porrá törve, rózsaolajjal keverve és a fülekbe csöpögtetve, meggyógyítja azokat.” 
 
Plinius szerint „Legkedveltebb a krétai, ezt az egyiptomi követi a sorban. Elégetve és a füstje belélegezve enyhíti az orrlyukakon keresztül a fejfájást. Evenor javaslata szerint gyökere összetörve a szem folyására használható. Iollas egy hasonló felhasználási módot említ, de a gyógyír elkészítéséhez sáfrányt és bort is ad az ánizs mellé. Magát az ánizst árpagyönggyel heveny folyásokra adja, valamint a szembe került dolgok kiszedésére ajánlja. Vízzel alkalmazva jó az orrlyuk daganatos bajaira. Gargalizálószerként izsóppal és mézzel kell ecetbe tenni, így alkalmazva meggyógyítja a mandulagyulladást. Fülpanaszok esetén rózsaolajjal a fülbe öntik. Kihozza a mellkasból a nyálkát, ha a szárított ánizst mézzel alkalmazzák. Köhögésre jobb, ha egy eceteskorsónyi ánizst 50 hámozott keserűmandulával mézbe törnek…” 
 
Hieronymus Bock leírása nem nélkülözi a humort sem: „Mivel a szép ánizs egyedül Krétán és Egyiptomban él, ahogyan a régiek írják, mi németek azt mondjuk, Isten nem kegyes hozzánk, hogy ilyen távoli országokat, mint Egyiptom, Arábia, Szíria és India, nagyszerű növényekkel és más jó dolgokkal látott el, és minket szegény németeket teljesen elfeledett… 
A mi országunkban egyedül az ánizs magvai használatosak, a gazdagok cukorral vonják be (mint a koriandert), de inkább szórakozásból eszik, mint orvosságként. Természete meleg és száraz, a testben és külsőleg használatos. E minőségeket adja neki Dioszkoridész. Galénosz azt mondja, a magok melegek és szárazak a harmadik fokon, hajtják a húgyot, segítik az emésztést és csillapítják a felfúvódást. De Dodonaeus nem ad igazat Galénosznak, hogy a mag olyan csípős és keserű volna, hogy az égető gyógyszerek közé tartozna, mert nem érezhető benne ilyen csípősség, inkább kellemes édesség. Abban is szemben áll Galénosszal, hogy az ánizs magja száraz volna a harmadik fokon, hiszen ha így volna, nem segítené a tej termelését… Galénosz azt mondja, hogy mivel az édeskömény serkenti a tejet, csak az első fokon lehet száraz. Ezért Dodonaeus úgy tartja, hogy ugyanezt az ánizsról is el lehet mondani, részben, mivel segíti a tejet a csecsemőknek, részben mivel édes. Azt tanítja tehát, hogy az ánizsmag meleg a második és száraz az első fokon… Az ánizs magvai, vagy a belőlük készült cukor nemcsak kellemes, de nagyon hasznos is azoknak, akik gonosz szuszogó lélegzettel élnek és nem tudnak jól aludni, ezeknek folyton használniuk kell. 
E magok hasznosak a vízkórósaknak, mivel megnyitják a májat, megmozgatják a húgyot, oltják a szomjat, és elnyomják a has felfúvódását, borban vagy vízben megfőzve és megiva, és külsőleg is meleg zsákocskában feltéve. Továbbá az ánizs jó a gyomor, a tüdő, a máj, és a méh minden belső panaszára, mert erősít és felmelegít, gyógyítja a gyomrot és minden belső részt, segíti az emésztést, jó illatot ad a lélegzetnek, csillapítja a fájdalmat és csikarást, a felböfögést és hányást, összegezve elűz minden panaszt, kelést és felfúvódást és szuszogást a gyomorban és a tüdőkben, csillapítja a fehér folyást… A megszárított és megevett ánizs megállítja a székletet, a vörös vérhast és az asszonyok fehér folyását. Az ánizst kenyérbe is szokták sütni, ez mindenekelőtt a beteg gyomrúaknak jó, akik gyakran felfúvódnak. Jó a gyermekek köszvényére is. Egy recept a tej serkentésére: végy 1 lat ánizsmagot, édeskömény-, kapor- és petrezselyemmagot fél lattal, 8 latnyit a legjobb cukorból, törd finom porrá, ebből adj fél latnyit meleg borral, reggelente éhgyomorra. Vagy végy ánizst negyed lattal, … 2 lat cukrot, törd tiszta porrá, add reggelente a felét egy pohár borral, a másik felét esténként. Vagy végy 7/8 lat ánizst, add be e port káposztalevessel, amikor az asszony aludni tér… Nagyszerű gyógyszer beteg és hideg gyomorra: végy 3 lat ánizst, fél-fél lat kardamont és kurkumát, galangát, gyömbért, fahéjat negyed lattal, szegfűszeget, szerencsendióvirágot nyolcad lattal, 8 latnyit a legjobb cukorból. Ebből végy egy kanálnyit fehér borral bekent kenyérre, evés előtt egy órával. Evés után is lehet egy fél kanálnyit… Az asszonyok szülés utáni fájdalmára végy 5/8 lat ánizst, amely egy éjjelen át ecetben ázott, majd újra kiszárították, szerecsendiót, égetett szarvasagancsot 4 skrupulusnyit, datolyamagot 5/8 lattal, …, fahéjat 2-2 skrupulussal, törd porrá, végy belőle negyed latnyit borral. Jó ital azoknak, akiket köhögés, szűkkeblűség, oldalfájdalmak és tüdőgyulladás kínoz: végy 1 lat ánizst, édesgyökerű páfrányt 2 lattal, 12 fügét, 1 marok violát, 2 mérő forrásvizet. Tedd mindezt egy üvegbe és hagyd egy edény vízben főni, amíg kell…” 
 
Illóolaja Jean Valnet szerint görcsoldó, nyugtató, gyomorerősítő, szélhajtó, általános erősítő, tejhajtó, vizelethajtó, nemi vágyat serkentő, nagy dózisban és hosszú időn át szedve bódító hatású, lassítja a keringést, izomgörcsöket, agyi vértolulást okozhat; belsőleg idegi eredetű emésztési zavarok és hányás, szélszorulás, levegőnyelés, émelygést okozó migrén, szédülés, fájdalmas menstruáció, csecsemőkori hasmenés, asztma, légúti görcsök, köhögés, nehéz légzés, impotencia, frigiditás, valamint oligúria kezelésére ajánlott. 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Érett magvait (Anisi fructus) gyűjtik, további feldolgozás nélkül használják fel vagy illóolajat (Anisi aetheroleum) desztillálnak belőle. Botanikailag teljesen más rokonsági körbe tartozó, ám hatásában az ánizsterméssel megegyező drog a csillagos ánizs (Illicium verum Hook) termése (Anisi stellati fructus) és illóolaja (Anisi stellati aetheroleum).

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: Az ánizs terméséről pozitív E-monográfia, ESCOP- és WHO-monográfia is készült, az illóolajjal pedig külön WHO-monográfia foglalkozik. Mind a négy említett drog szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph.Hg. VIII.).

  • Hatóanyagok: A mag 2-6% illóolajat (ebből 80-95% transz-anetolt, linaol, stb.), kumarinokat, flavonoid glikozidokat és zsírosolajat tartalmaz.

  • Gyógyhatások: A terméseket a monográfiák hurutos légúti panaszokra, valamint diszpepsziás panaszokra, főképpen felfúvódásra, teltségérzésre ajánlják, szélhajtó, görcsoldó, gyomorerősítő, valamint köptető és légúttisztító hatásuk ismert. Az újabb vizsgálatok igazolták az illóolaj májvédő, tejtermelést és szülést serkentő, valamint afrodisztikus hatását is.

  • Adagolás: 1 púpozott teáskanálnyi (1-5 g) széttört magot 1/4 l forró vízzel leöntünk, majd 10 perc áztatás után leszűrjük. Napi adagja 2-5 csészényi, légúti problémák esetén mézzel ízesítve. Gyermekek esetében az átlagos napi adag 1 éves kor alatt 1 g, 1 és 4 év között 2 g, 4 éves kor fölött lényegében megegyezik a felnőtt adaggal.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Ritkán allergiás bőr- és nyálkahártya-problémákat okoz.