LEÍRÁS
Lungwort
Évelő növény, gyöktörzse vékony, elágazó. Szára 20-40 cm magas, a tőlevelek megjelenése előtt fejlődik. A levelek megnyúlt tojásdadok, ülők, többé-kevésbé épszélűek, csúcsuk kihegyezett. A száron szórtan állnak. A levelek és a szár is durva szőröktől érdes. A virágok csészéje és pártája öttagú, forrt. A párta 1-1,5 cm hosszú, bimbós állapotban pirosas, később kék.
Termése négyes makkocska. Tőlevelei a virágzás után jelennek meg, nyelesek, tojásdadok, szíves vállúak, lemezük hosszabb a nyélnél. A tőlevelek szintén érdesek, felszínükön világos foltok láthatók, ez egyben a legfontosabb határozóbélyeg is.
Hasonló felépítésű, levelein foltokat nem viselő faj a zöldlevelű tüdőfű (P. obscura Dum.), nyári tőleveleinek lemeze rövidebb a nyélnél. Szintén folttalan, lágy szőrökkel borított, nyélbe keskenyedő tőlevelű faj a bársonyos tüdőfű (P. mollis Wulf.).
ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY
A pettyegetett és a zöldlevelű tüdőfű üde talajú gyertyános-tölgyesek és bükkösök növénye, a bársonyos tüdőfű a szárazabb viszonyokat is jól bírja, ezért cseres-tölgyesekben, bokorerdőkben, réteken is megtalálható. A tüdőfüvek a középhegységekben és általában a Dunántúlon gyakoriak, az Alföldön ritkábbak.
FELHASZNÁLT RÉSZEK
A virágos hajtásokat és a tőleveleket (tüdőfűlevél – Pulmonariae herba, folium) gyűjtik. Óvatosan kell szállítani és kiszárítani, mivel könnyen megbarnul! A levéldrog szerepel a forgalomba hozható drogok listáján.
KLASSZIKUS RECEPTEK
„A tüdőfű hideg és valamennyire száraz, és nem sok hasznára van az embereknek” – írja Szent Hildegárd. Csak a tüdőbetegeknek ajánlja, mégpedig borban megfőzve. Azt azonban elmondja, hogy ha a birkák eszik, azok egészségesek és kövérek lesznek, és a tejüket sem károsítja.
MODERN FELHASZNÁLÁSOK
Hagyj üzenetet