Barátcserje (Vitex agnus-castus L.)

Dioszkoridész szerint „A barátcserje melegítő és összehúzó erővel bír. A magok megiva jók mérges állatok marására, vízkórságra és lépbajra. Kihozza és serkenti a tejet, hajtja az asszonyok hószámát, negyed lat mag borban megiva megzavarja a természetes magokat, elnehezíti a főt és mély álmot hoz. A méh fájdalmai és feldagadása ellen az asszonyok haszonnal vehetik e cserje leveleinek és magvainak vizes főzetét. A magok csombormentával megiva vagy meggyújtva és füstjét felfogva, vagy ráülve hajtják az asszonyok hószámát, felkenve vagy tapaszként feltéve csillapítják a fő fájdalmát. Ecettel és olajjal keverve őrjöngésben és álomkórban jók a főre csepegtetve. A levelek meggyújtva vagy szétszórva elűzik a mérges állatokat, felkenve és feltéve jók ezek harapására. Vajjal és borostyánlevelekkel feltéve elűzik az ágyék kemény keléseit. A magok vízzel enyhítik a fenék viszketését. A magok és a levelek gyógyítják a sebeket és a kimarjult tagokat. Azt is mondják, hogy megvéd a farkastól, ha kezedben tartod és úgy jársz. A görögök e cserjét Agnon-nak nevezik, ami szűzet jelent, latinul Castus, mert az athéni fehérnépek, ha Cereris istennő tiszteletét fogadták, meg kellett őrizzék szüzességüket, s e fa leveleit szórták maguk alá, ezen pihentek. Lygosnak is hívják, ami kötést jelent, mivel szívós ágai jól köthetők”.

Hieronymus Bock nem tartja túlságosan sokra: „E kolostori bors száraz, meleg, összehúzó tulajdonságú, hébe-hóba használatos csak az orvoslásban. Galénosz azt mondja, meleg és száraz a harmadik fokon, híg anyag, elemészti a szeleket és valamelyest csípős…”.