Görögszéna (Trigonella foenum-graecum L.)

Dioszkoridész szerint „A görögszéna, görögül Telis, latinul Foenum graecum, tiszta lisztté őrölve lágyító és kiűző erővel bír. Mézvízben megfőzve és feltéve jó minden külső és belső dagadásra. Nátronnal és ecettel jól elkeverve és tapaszként feltéve kisebbíti a lépet. Főzete gyógyítja a méh panaszait. De ha elzáródott vagy megdagadt, főképpen fürdőként vagy mosásként hasznos az asszonyoknak. Sűrű főzete kipréselve jó a fej folyó bajaira, tisztítja a hajat és elűzi a ragadós korpákat a fejről. Kacsazsírral tamponnak elkészítve és használva lágyítja és megnyitja a méhet. A zöld görögszéna ecettel keverve jó a gyenge és fájó méhre. Főzete jó arra a bajra is, amikor az ember gyakorta és sikertelenül próbál székelni, és jó a vörös vérhas bűzös székletére is. Görögszénából préselt olaj mirtuszkenőccsel keverve tisztítja a szemek és a szemöldök sebhelyeit.”

A Plinius által leírt recepteket később is sokáig használták: „… Nehéz szülés esetén Dioklész szerint egy eceteskorsónyi összetört magot kilenc pohárnyi sűrű mustba kell tenni; háromnegyedét meg kell inni, azután  a beteget meg kell fürdetni meleg vízben, azután, mivel megizzadt a vízben, Dioklész a maradék felét adja, majd a maradékot a fürdő után. Ezzel a módszerrel a legnagyobb hasznot lehet a növényből nyerni. Egy forrázat mézsörben görögszéna lisztjével és árpával vagy lenmaggal szintén Dioklész által használt gyógyír volt, pesszáriumként alkalmazta erős méhfájdalom esetén; ezt a kezelést altesti tapasszal is kiegészítette. A lepraszerű sebeket és a szeplőket ugyanannyi mennyiségű görögszéna-liszttel és kénnel kezelte, a bőrt előtte szódával készítették elő, a keveréket naponta többször alkalmazták. Teodórusz a lepraszerű sebeket görögszénával és egynegyed rész legerősebb ecetbe áztatott zsázsával kezelte. Timon egy havi vérzést meghozó szert írt le: fél eceteskorsónyi görögszéna-magot 9 pohárnyi koncentrált mustba és vízbe, kétség sem férhet ahhoz, hogy ennek főzete nagyon jó fekélyes méh és a belek bajaira, emellett a magok jók az ízületeknek és hipochondriára is…”

Szent Hildegárd a görögszénát a láz ellenszerének tartja, főként borban melegítve, de negyednapos láz ellen a vízben főzött görögszénával való comb-borogatást is javasolja.

Hieronymus Bock szerint „A görögszéna magja hasznos, kitűnő, gyógyító termés, belső és külső kelések meglágyítására és fájdalmak csillapítására, mindenben hasznosnak és elegendőnek tapasztaltatott, valamelyest meleg és száraz tulajdonságú. Meleg a második és száraz az első fokon, mondja Galénosz… Emellett érlelő, lágyító, eloszlató, tisztító és fájdalmakat enyhítő erővel is bír. Főképpen a magvakat és ezek lisztjét használják, de inkább belsőleg, mint külsőleg.

A magok mézvízben megfőzve és megiva lággyá teszik a belső meggyűléseket, gyógyítják a sebeket és enyhítik minden belső rész fájdalmát. A görögszéna lisztje mézzel elkészítve és megiva gyógyítja a sebes tüdőt és elűz minden köhögést, mondja Plinius…”