LEÍRÁS

réti here, lóhere
Wiesenklee, Rotklee/Red Clover

Pillangósvirágúak családja (Fabaceae, Papilionaceae)

A vörös here egyéves növény, gyökérzete fejletlen. Szára heverő, indázó, csak végei egyenesednek fel. A levelek nyelesek, három ovális vagy lándzsás, világoszöld mintát viselő levélkére tagoltak. Rózsaszínű pillangós virágai gömbölyded fejecskében állnak. Áprilistól októberig virágzik. 
Szintén nagyon gyakori a fehér virágú, tompás levélkéjű fehér here (T. repens L.). Virágai fehérek, gyógynövényként az előzővel egyenértékű.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A vörös here eredetileg cirkumpoláris elterjedésű, manapság egyrészt takarmányként, másrészt gyomnövényként az egész Földön megtalálható. Mindenütt közönséges, parkokban, gyepekben, legelőkön gyakori, sokszor tömeges növényke.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

A lóhere meleg és száraz növény, és ahogy Szent Hildegárd írta „a gyógyászatnak keveset használ, mégis ellensége a szem elsötétülésének”. Ehhez a virágot faolajba kell tenni, de csak röviddel azelőtt, hogy felhasználnák, mert „nincs meg az az erejük, hogy sokáig lehessenek az olajban”. Ezzel az olajjal kell a beteg szemhéját és szeme környékét gyakran kenni. 
 
Hieronymus Bock szerint „Minden lóhere hasznos gyógyszer belsőleg és külsőleg lágyításra, legjobbak az érett virágok a magokkal. Dodonaeus Úr hidegnek és száraznak tartja, Fuchsius összehúzó erőt ad neki, de csak csekélyt, és azt mondja, szubtilis anyag, szárít és kissé éget. Az apotékákban nem használják. 
A virágok és a magok mézvízzel vagy borral megfőzve megiva vagy klistélyként használva lágyítják a belekben a kemény nyálkákat, gyógyítják sebeiket és csillapítják a fájdalmukat. Egyes fűvészek, mint Fuchsius, azt mondják, e lóhere csodálatos szer az asszonyok fehér folyására. 
A virágok a magokkal vízben és olajban megfőzve és feltéve megérlelik a kemény csomókat és keléseket. Majdnem ugyanolyan hatása van, mint a görögszéna magvainak, de nem sokat használják az orvoslásban.” 

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: A népi gyógyításban a virágzó hajtásokat vagy csak a virágzatokat (Trifolii flos) gyűjtik, gyökér nélkül. Szárítással tartósítják.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: A virágdrogról WHO-monográfia készült.

  • Hatóanyagok: Ösztrogénszerű hatású izoflavonoidokat (biochanin A, genistein) tartalmaz.

  • Gyógyhatások: Ígéretes (bár végleges konklúziót még lehetővé nem tevő) tudományos eredmények vannak a virágdrog koleszterinszint csökkentő, csontritkulás és prosztatarák ellen védő, valamint a változás korának panaszait csökkentő hatásával kapcsolatban. A népi gyógyítók szerint teája serkenti a máj működését, a zsíremésztést, erős epehajtószer. Vértisztító hatása is van, tea és ülőfürdő formájában reumatikus fájdalmak, csúz, izületi gyulladás, bőrbetegségek, sömör, ekcéma kezelésére ajánlott. Nagyhatású toroköblítőszer megfázás, torokgyulladás esetére, megállítja a makacs hasmenéseket is. Teája nagyon kellemes ízű és illatú, mézzel és citrommal ízesíthető. Friss levelei nyersen, vagy salátaadalékként is kiválóak. A rokonsági körre jellemző, ösztrogénszerű hatású fitoszteroidok újabban előtérbe kerültek, részben a változáskori tünetek enyhítésében, részben a csontritkulás megelőzésében, illetve fékezésében.

  • Adagolás: 4-6 szárított fejecskét 1/4 l forró vízzel leöntünk, 15 percig áztatjuk, majd leszűrjük. Napi adagja 2-3 csészényi.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nem ismertek.