Kapotnyak (Asarum europaeum L.)

Dioszkoridész szerint „A kapotnyak melegítő és húgyhajtó erővel bír. Ezért jó vízkórságra és régi csípőfájásra. A gyökérből egy és 1/3 latnyi mézvízzel vagy mézborral megiva hajtja az asszonyi hószámot, s a székleten át a gonosz nedvességeket, mint a zászpa. Jó illatú kenőcsökbe is keverik…” 

 

Plinius szintén nem túl sok hasznát sorolja fel: „Úgy tartják, hogy a kapotnyak hasznára van a májnak, egy unciányi felhígított mézborba téve megpurgálja a beleket, mint a hunyor, s jó a vízkórosságra, hipochondriára, méhproblémákra és sárgaságra. Ha musthoz adják, akkor vizelethajtó bor válik belőle. Akkor kell kiásni, amikor a levelek teljesen kifejlődtek, majd megszárítani és elraktározni. Az árnyékban nagyon gyorsan megpenészedik.” 

 

A kapotnyak Szent Hildegárd szerint meleg növény, „de változékony természetű és viharos”, senkinek sem javasolja a fogyasztását, épp ellenkezőleg, szokatlanul sok példát hoz arra, hogy kiknek árthat: „Mert ha egy embernek enni adják, aki nyavalyatörésben vagy hidegrázásban szenved, vagy köszvényes, csak más nagyobb fájdalmakat okoz neki. És ha terhes asszony eszi meg, vagy meghal, vagy fennáll a veszélye, hogy elvetél.” 

 

Hieronymus Bock szerint „A mindig kellemes illatú kapotnyak hasonló a legjobb indiai nárdushoz, természete szárasztó és melegítő, belsőleg és külsőleg egyaránt használatos. Mesue meghatározta a fokot is, és azt írja, hogy a kapotnyak meleg a második és száraz a harmadik fokon, megnyit, hajtja a húgyot és hányat. Kitisztítja a nyálkát és az epéket a székleten keresztül. Dioszkoridész azt mondja, hogy az asszonyi vérzést is hajtja. Dodonaeus azt tanítja, hogy a gyökér forróbb és szárasztóbb, mint a levelek, de a levelek sokkal erősebb hánytatók és hashajtók. Fernelius egy jó nyeletet készített a kapotnyakból, amit Diasarum-nak nevezett el, ami köptet és hányat… A kapotnyak porrá törve, cukorral, fahéjjal és más gyökerekkel elkészítve öklendezést okoz, és kihajtja a nyálkákat és epéket a székleten és hányáson keresztül, ha negyed latnyit bevesznek belőle. A kapotnyak kecsketejben levendulával és mézes vízzel bevéve megsokszorozza a férfiúi magot és húgyot csinál. A gyökér borral és mézzel megfőzve szétoszlat minden nyálkát a tüdőben, elűzi a köhögést és szuszogást… A fenti módon megfőzve és megiva jó a vízkórósaknak. Mert a kapotnyak megnyitja a májat, a tüdőt és a lépet, tisztítja a hólyagot, a veséket és a méhet, jó hosszantartó lázra és sárgaságra, serkenti a menzeszt és túlzott mértékben használva kihajtja a magzatot és a méhlepényt a marháknál és embereknél egyaránt. 

A kapotnyak lúgban főzve és ezzel mosva erősíti az agyat, a gondolkodást és oldja a forróságot. A gyökérből desztillált víz ugyanilyen hatású, jó orvosság sötét szemekre… A kapotnyak faolajban áztatva legyőzi a láz vacogását és remegését, ha az ember egy órával a roham előtt a hátát bekeni vele.”