LEÍRÁS

Eukalyptusbaum/Eucalypt

Mirtuszfélék családja (Myrtaceae)

Copyright http://www.netherbarium.hu

Az eukaliptusz nagy termetű, akár 60 m magasra is megnövő, terebélyes, szürkés kérgű fa. A kékeszöld levelek a fiatal hajtásokon tojásdadok, ülők és átellenes állásúak, míg az idősebb ágakon szórt állásúak, rövid nyelűek, jóval hosszabbak (10-15cm), alakjuk keskeny-tojásdad-lándzsás, lemezük olajtartóktól pettyegetett. A levelek fonákján a középső ér erősen kidomborodik, a mellékerek egyenesek és párhuzamosak. A virágok a levelek hónaljában ülnek, a vacok csésze formájú, a virágtakaró hiányzik, a vöröses-sárgás porzók feltűnő csomókat alkotnak. Termése felnyíló, érdes külsejű tok.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

Az eukaliptusz Ausztráliában és Tasmániában őshonos, manapság Spanyolországban, Dél-Franciaországban, Portugáliában, Brazíliában és a Kongó mentén is nagy mennyiségben termesztik.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Jean Valnet szerint az eukaliptuszolaj belsőleg általános fertőtlenítő (különösen a légző- és a kiválasztószervekre hat), köptető, köhögés-oldó, vércukorszint-csökkentő, reuma- és neuralgiaellenes, lázcsillapító, féregűző és általános serkentő, külsőleg baktériumölő, rovarűző, tüdő- és általában fertőző betegségek esetén megelőző, védő hatással bír.

Tradicionális felhasználások

A tradicionális gyógyászatban elsősorban meghűléses, illetve felfázásos betegségek kezelésére használták.

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Drogként az idősebb fák szárított levelei (eukaliptuszlevél – Eucalypti folium) szolgálnak. Az E. globulus és más fajok (E. fructicetorum F. von Mueller = E. polybractea R.T.Baker, E. smithii R.T.Baker) friss leveleiből illóolajat (eukaliptuszolaj – Eucalypti aetheroleum) desztillálnak.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyv: Az illóolajról pozitív E-, illetve ESCOP-, WHO-monográfia, a levéldrogról WHO-monográfia készült, mindkettő szerepel a VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben (Ph. Hg. VIII.) is.

  • Hatóanyagok: A szárított levelek 1-3% illóolajat, ebben legalább 70% eukaliptolt (1,8-cineol), emellett piperitin, α-pinén és számos alifás alkohol és aldehid, valamint cseranyagokat, keserűanyagot, flavonoidokat (hiperozid, eukaliptin, rutin) és növényi savakat tartalmaznak.

  • Gyógyhatások, indikációk: Az illóolaj külsőleg helyi vérbőséget okoz, emiatt reumatikus panaszok kezelésére is alkalmas, belsőleg szekretomotorikus, expektoráns, antiszeptikus, gyulladáscsökkentő, köhögéscsillapító és enyhén görcsoldó hatásokkal bír, ezért ajánlott hurutos légúti panaszok kezelésére, belsőleg és külsőleg (mellkenőcsök, fürdők) egyaránt. A monográfiák megfázásos-meghűléses megbetegedések, felső légúti hurutok, illetve reumatikus panaszok kezelésére ajánlják.

  • Adagolás: A levelek az illóolajnál egyértelműen gyengébb hatással bírnak, többnyire forrázat (1 teáskanálnyi levél 1 csésze vízhez, naponta 3-szor) vagy 1:10 arányban készített tinktúra (naponta 3xfél-egy teáskanálnyi) formájában használatosak. Az illóolaj napi adagja 0,3-0,6 ml (alkalmanként 0,05-0,2 ml). Inhaláció esetén 12 csepp illóolajat kell 150 ml forrásban lévő vízhez adni.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Belsőleg nagyon ritkán émelygést, hányást és hasmenést okozhat. Az illóolaj egyes májenzimek működésére gyakorolt hatása miatt egyes gyógyszerek hatásosságát csökkentheti, illetve hatásidejüket lerövidítheti. Kontraindikált asztma, szamárköhögés, a gyomor-bél-traktus gyulladásos betegségei, epeúti panaszok és súlyos májbetegségek esetén. Az illóolaj nem kerülhet csecsemők és kisgyermekek arcára, különösen az orr környékére! A megadottnál nagyobb mennyiségű illóolaj akár halálos mérgezést is kiválthat! A terhesség és a szoptatás ideje alatt nem használható.