Mezei tikszem (Anagallis arvensis L.)

Copyright http://www.netherbarium.hu

Mindkét faj egész Eurázsiában elterjedt, hazánkban is mindenütt megtalálható szántóföldi és kerti gyomnövény.

Dioszkoridész több hasznát is leírja: „A tikszemek apró növénykék, a földön fekszenek, kicsi kerekded levelekkel, négyszögletes szárral, leveleik hasonlóak a falgyom leveleihez, magvaik kerekdedek, egyetlen erejük az, hogy minden fájdalmat enyhítenek. Elűzik a forró dagadásokat. Kihúzzák a testből a hegyeket és nyílvesszőket, elhárítják a tovakúszó keléseket a bőrről, nedvük gargalizálva vagy az orrba cseppentve tisztítja a főt. Csillapítják a fogfájást, ha az ellenkező oldali orrlukba teszik. Attikai mézzel keverve gyógyítják a szem keléseit és jók sötét és homályos látásra. A nedvet borral megiva kígyómarásra, a máj és a vesék panaszaira is használják. Azt mondják, hogy a kékvirágú tikszem feltéve jobbítja a végbelet és visszasegíti valódi helyére, míg a piros virágú ellenkezőleg hat, belülről kihúzza azt.”

Plinius szerint „Két fajtája van: a skarlát vörös színű hímnemű és a kék színű nőnemű. Egyikük sem nagyobb egy arasznál, száruk lágy, leveleik aprók, kerekek és földön fekvők. Kertekben és nedves talajon nőnek. A kékvirágú nyílik először. Bármelyik fajtájának a leve mézzel eloszlatja a szemről a hályogot és az ütésekből származó véraláfutást…”
Hieronymus Bock lényegében csak az elődök munkáit foglalja össze: „A vörös és a kék tikszem száraz és kissé meleg természetű, tisztítanak és kihúznak, a testben és külsőleg is jól használhatók.
E minőségeket Galénosz adja meg. Dioszkoridész és Plinius véleménye szerint nagyszerű növények kígyómarás, veszett kutya harapása ellen, hasznosak mérgezett sebekre, jók pestis idején, megnyitják az elzáródott májat, tisztítják a veséket a nyálkától és homoktól, forrasztják a friss sebeket, gyógyítják a romlottakat és még több erényük van, amit a szerző felsorol. Minden részükkel használatosak. De az officinában csak égetett vizüket veszik.”