Teacserje (Camellia sinensis (L.) O. Kuntze)

Copyright http://www.netherbarium.hu

A teacserje ősi kultúrnövény, pontos eredete ismeretlen. Kínából a XVIII. században került át Indiába és Ceylonra, a XIX. sz. óta egyre több vidéken (Kenya, Indonézia stb.) termesztik. Megközelítően száz fajtája ismert. A tea 400-1500 m magasságig megél (3000 m magasságban is megtalálható), sok csapadékot (1200-1500 mm), továbbá magas páratartalmú (70%) levegőt igénylő növény. Számos termesztett változata létezik, ugyanakkor a termesztés szempontjából mindössze kettő:

1. az asszám tea (Camellia sinensis var. Assamica) és a
2. a kínai tea (Camellia sinensis var. sinensis) jelentős.

Morfológiai szempontból nézve, a kínai tea levelei kisebbek, vaskosabbak, durvább erezetűek, az asszámi teáé pedig nagyobbak, vékonyabbak, finomabban erezettek, s az utóbbi tea leveleinek a koffein tartalma is magasabb.
A legnagyobb teatermelő teaterületek Indiában, Kínában, Ceylonon (Srí Lanka), Indonéziában, Japánban, Tajvanon, valamint Afrika és Dél-Amerika egyes országaiban találhatók. A feldolgozás, fermentáltság (a polifenol vegyületek oxidáltsága) szempontjából a teát az alábbi főbb csoportokba sorolhatjuk:

• Zöld tea: (lü csa -Green tea) (világtermelés ~20%): nem fermentált. Kínában a zöld tea a legkedveltebb (138 fajtát ismernek).
• Fekete tea: (Black tea) (világtermelés ~80%): teljesen fermentált. A kínaiak a készítés során keletkező színe alapján vörös teának (hung csa) nevezik.
• Oolong tea (wu long): rövid ideig fermentálják, majd gőzölik. A fermentációs (oxidációs) folyamatot megszakítják. Vannak olyan oolong teák, melyekben zöld levelek is találhatók, és léteznek vöröses-barnás árnyalatúak is.
• Sárga tea (huang-csa): ízében, hatásában a zöld és az oolong tea között helyezkedik el. Sokan kedvelik ezt a kávé és a csokoládé ízére emlékeztető teát.
• Fehér tea (paj-csa): a fiatal tealeveleket legyűjtik és csak szárítják.
• Préselt tea (Pu erh – csin-ja-csa): sötét színe miatt a préselt teát nevezik Kínában „fekete” teának.
• Virágteák (hua-csa): elsősorban a zöld teák aromáját fokozzák a teákhoz adott illatos, aromás ízű virágokkal (pl. jázmin (mo-li), japán rózsa (mej-ku), citrusfélék (taj-taj).

A fiatal hajtásokat és főképpen a fiatal leveleket gyűjtik, különféle eljárásokkal fermentálják, majd kiszárítják (fekete tea). A kisebb élvezeti értékkel, viszont több jótékony hatással bíró zöld tea fermentálás nélkül készül.

Annak ellenére, hogy cseranyagai, flavonoidjai (kvercetin, kempferol), illetve alkaloidjai (koffein, teobomin, teofillin) számos igazolt hatással bírnak (hasmenésellenes-gyulladáscsökkentő, antioxidáns, érfalvédő, illetve serkentő, vizelethajtó) a modern fitoterápiába nem került be, alkalmazása inkább a dietétika területére tartozik.