Áloé (Aloë ferox Mill., A. vera (L.) Burm. f. = A. barbadensis Mill.)

Az áloé-fajok Kelet- és Dél-Afrikában őshonosak, meghonosodtak India és a Földközi-tenger vidékének egyes területein és sok helyen termesztik.

Dioszkoridész szerint „Kényelmes sebek összeforrasztására és gyógyítására, ha megtörik és tapaszként felteszik. De két fajtája van az áloé nedvének: az első szemcsés és zavaros, mint az élesztő. A második olyan színű, mint a máj, jó illatú, tisztább, nem szemcsés, vöröses, könnyen kenhető és nagyon keserű, ezt jobbnak tartják, mint a feketét és keserűt és nehezen szétmorzsolhatót. Egyesek mézgával hamisítják, de felismerhető arról, hogy nem olyan keserű, de erős illatú, mint a tisztábbik, és nem lehet porrá törni vagy szétmorzsolni az ujjak között. Egyesek akáciát is kevernek bele.
Az áloé összehúzó erővel bír, szárít, elaltat, szilárddá teszi a testet, hajtja a székletet, purgálja és tisztítja a gyomrot. Fél latnyi hideg vagy meleg vízzel megiva megállít minden vérzést, nyolcad vagy negyed latnyi elűzi a sárgaságot. Az áloé gyantával, vízzel vagy főtt mézzel hajtja a székletet. A széklet tökéletes hajtására és tisztításra 3/4 latnyi áloét használnak. Az áloé más hajtó szerekkel keverve megakadályozza a gyomor károsodását. A száraz áloé apróra morzsolva és törve összeforrasztja a sebeket, megrágva gyógyítja a keléseket, főleg az ágyék keléseit. Összeforrasztja és meggyógyítja a gyerekek szétszakadt fitymáját. Eltüntet minden szemölcsöt, cimbalomszeget a hátról, édes borral keverve. Megállítja az aranyér túlzott folyását és más vérzéseket, az ujjak kelését és a körömágy túlburjánzott húsát, eltünteti a kék foltokat és véraláfutásokat. Mézzel keverve elűzi az ótvart, a szem betegségeit és csillapítja a szemzugok viszketését. Csillapítja a fejfájást, ecettel és rózsaolajjal keverve és a homlokra és a halántékra kenve. Gátolja a haj kihullását. Mézzel és borral keverve jó beteg foghúsra, mandulákra és a száj minden más kelésére. Szárítva szemgyógyszerekhez keverik…”

Szent Hildegárd az áloét meleg növénynek tekinti, és a nedvével kendert átitatva, és azt borogatásként használva a napos gyomorláz és (a mellkasra téve) a köhögés ellenszerének tartja. Sárgaság ellen az áloét hideg vízzel kell inni reggel és este, de hidegrázás ellen bonyolultabb receptet javasol: „…akinek hidegrázása van, az vegye pemetefű nedvét, vagy, ha tél van a porát, és több áloét, de édesgyökeret is, többet, mint babért; főzze ezeket borban, szűrje át egy kendőn és adjon mézbort hozzá, és ha már gyötri a hidegrázás, hamar meg fog gyógyulni …”

Hieronymus Bock főként purgálásra használja: „Galénosz azt mondja, hogy az áloé, főképpen az Arábiában, Indiában és más meleg országokban növő, meleg száraz természetű, minden országban nagyon hasznos, és főképpen pilulák formájában belsőleg használatos. Az áloé, mondja Galénosz, meleg az első vagy második fokon, de tökéletlenül, ám száraz a harmadikon. Kissé összehúz, hatalmasan tisztít, gátolja a romlást, lágyan purgál … az áloé külsőleg feltéve bezárja az ereket és a vérzést csillapítja, de belsőleg használva megnyitja azokat és ezért az aranyér és az asszonyi vérzés folyását felébreszti, ami sokszor próbált dolog. Az officinában sok gyógyszert használnak, amelynek fontos összetevője az áloé… Purgálja a gyomrot, a beleket és más szomszédos részeket, kivezeti a nyálkát és az epét, jó fejfájásra, szédülésre és más bajokra, melyek a test első járatainak tisztátalanságából támadnak, hatalmasan megnyitja az ereket, nagyon hasznos fertőzések ellen. Az áloé értékét az adja minden purgáló szerekkel szemben, hogy nem gyengíti a gyomrot, hanem inkább erősíti… És Mesue szerint minden más purgáló szerhez kell áloét keverni: először, mivel erősíti a gyomrot, és javítja a többi szer okozta kellemetlenségeket. Másodszor: mivel a többi purgálószer túlzott erejét is csillapítja. Harmadszor, mivel hatása lassú, így a többi szer hevességét visszatartja. De kihozza a nyálkát és az epét és csökkenti azokat, ereje nem terheli a májat, alapvető szer az erek elzáródására, sárgaságra, asszonyi vérzés megrekedésére és az aranyér elmaradt tisztulására, megöli a bélférgeket és kivezeti a nyálkát, amiből születtek. De azoknál kerülni kell a használatát, akiket forró láz gyötör, vagy forró és száraz komplexióval bírnak vagy vért köpnek, vagy más járataikban túlzott folyástól szenvednek.”