LEÍRÁS

Copyright http://www.netherbarium.hu

A pénzlevelű lizinka évelő növény. Szára egyszerű, a földön heverő és kúszó, a kerekded vagy szív alakú, rövid nyelű levelek átellenesen állnak. Virágai világító sárgák, ötszirmúak, a porzók száma szintén öt. A szirmok forrtak, a cimpák kihegyesedők, ennek alapján a virág kinézetre is elüt a boglárkáktól. A porzószálak a pártacsőhöz nőttek, csak látszólag szabadok. Június-júliusban virágzik, termése ötszögű tok.
Hasonló virágú, 50-80 cm magasra is megnövő, felálló szárú növény a közönséges lizinka (L. vulgaris L.). Levelei hosszúkás-tojásdadok, kihegyesedők, mirigyesen pontozottak. A levelek a száron négyes örvöket alkotnak, a virágok végálló, összetett bugás virágzatban állnak. Hasonló élőhelyű, és azonos hatású gyógyfű.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A lizinkák kedvelik a nedves talajt, így elsősorban mocsarakban, mocsárréteken, lápréteken, ritkábban nedves erdőkben, ártereken lehet megtalálni őket. Hazánkban nem ritkák.

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Dioszkoridész elsősorban vérzéscsillapítóként ajánlja: „A levelek kipréselt nedve összehúzó erővel bír, megiva és klistélyként jó vérköpésre, vörös vérhasra. Tampont készítve belőle és a hüvelybe téve megállítja az asszonyok túlzott vérzését. Ha az orrlukakba tömik a füvet, hamar megállítja az orrvérzést. A sebekből folyó vért is elállítja. Meggyújtva csípős gőzt és füstöt csinál, ami elűzi a kígyókat és megöli a legyeket.”

Hieronymus Bock a közönséges lizinkánál lényegében Dioszkoridész receptjeit ismétli meg, újdonságokat inkább a pénzlevelű lizinka leírásában találhatunk: „A sok sebgyógyító fű között e növényke nem a legcsekélyebb, mert nemcsak a külső friss sebeket gyógyítja, de a mell és a tüdő belső bajaira is nagyon hasznos és erős, mert összehúzó száraz természetű. Közepesen hűt, de hevesen húz össze, ahogyan Fuchsius tartja, száraz a második vagy a harmadik fokon. Minden részével használatos, nagyszerű sebfű, amiből desztillált vizet is égetnek, ami a mondott bajokra belsőleg és külsőleg kényelmesen használható.
A lizinkafű borral megfőzve, mézzel keverve gyógyítja a tüdők és a mell minden sebesülését, jó köhögő és szuszogó embereknek. Ugyanígy fiatal gyermekeknek, akik semmilyen gyógyszert nem képesek bevenni száraz köhögésükre. Egyesek vízzel és cukorral főzik a mondott bajokra. Így használva jó vörös vérhasra és asszonyi bajokra is. Nagyszerű fű a gyermekcsék sérvére, három ujjal összecsippenthető port az ételükbe vagy levesükbe téve. Vérköpésre, sebes tüdőre, vörös vérhasra, hasmenésre, túlzott asszonyi hószámra vörös borban kell főzni, s ezt inni. Szárítva áztatni is lehet vörös borban és ezt naponta inni. Jó szuszogó öregeknek.
Sok káros sebet gyógyítottak meg e fűvel. A füvet borban kell megfőzni és ezzel a sebet mosni, és a leveleket a sebre tenni. A fűből égetett víz hasonló hatású…”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Régebben a virágzó hajtást (&Lysimachiae herba) gyűjtötték, tea vagy alkoholos kivonat formájában használták fel.

  • Hatóanyagok: A lizinkák elsősorban cseranyagokat, szaponinokat és kovasavat tartalmaznak.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –

  • Gyógyhatások: Összehúzó, vérzéscsillapító és köptető hatású, manapság legfeljebb köhögés elleni teakeverékek alkotójaként használatos. A népi gyógyászatban hasmenés, reuma és köszvény kezelésre is ajánlják.

  • Adagolás: 2 púpozott teáskanálnyi szárított füvet 1/4 l forró vízzel leöntünk, 5 percig áztatjuk, majd leszűrjük. Napi adagja 2-3 csészényi, légúti panaszok esetén mézzel édesíthető.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nem ismertek.