Papsajtmályva (Malva neglecta Wallr.)

Dioszkoridész szerint „A kerti mályva jobb az ételben, mint a vad, bár a gyomorra káros, lágyítja a hasat és a székletet, szára még inkább hasznos és jó a beleknek és a hólyagnak. A nyers mályvalevelek kevés sóval és mézzel keverve gyógyítják a fisztulákat és a szemek keléseit. De ha fekélyeket akar gyógyítani az ember, akkor só nélkül kell a leveleket használni. A mályvák széttörve és feltéve jók méhek és darazsak csípésére. Aki nyers széttört mályva és olaj keverékével keni be magát, azt nem csípik meg a méhek és darazsak. A mályva emberi húggyal tapaszként feltéve gyógyítja a fej folyó fekélyeit és gennyes bajait. A főtt levelek széttörve és olajjal keverve hasznosak orbáncra, égett sebekre. Ha a nők főzetével fürdőt vesznek, meglágyítja a méh keménységét. Klistélyként hasznos és jó a belek, a méh és a fenék bajaira és sebeire. A gyökeres mályvák főzete megiva jó minden gonosz méregre… Jó pókok csípésére is, megsokszorozza az asszonyok tejét. A mályvamagok somkóró magjával borban megiva enyhítik a hólyag fájdalmát.”

Plinius sokféle nemi problémára is ajánlja: „A gyökere amulettként a nyakban, sötét gyapjúanyagban viselve elmulasztja a mellek bajait. Tejben megfőzve, öt napon belül elmúlik tőle a köhögés. Sextius Niger szerint a mályva nem tesz jót a gyomornak. A Thébai Olimpia véleménye alapján libazsírral kenőcsként magzatelhajtó hatású. Mások szerint egy maroknyi mályvalevél olajba és borba téve elősegíti a menstruációt. Mindenki egyetért abban, hogy a vajúdó asszonyok hamarabb megszülnek, ha mályvaleveleket terítenek alájuk, azonban rögtön el kell távolítani azokat a szülés után, hogy elkerüljék a méh előreesését. Szülő asszonyokkal a mályva nedvét is szokták itatni; böjtölniük kell, s egy meszelynyi adagot kell borban lefőzni. Sőt a magokat korai magömlésben szenvedők karjára szokták kötni, s a mályva olyan erős nemi vágyat serkentő hatású növény, hogy Xenokratész azt írja, hogy az egyszárú mályva magja asszonyokra szórva szexuális vágyukat a végtelenségig fokozza, s azt is, hogy három gyökér a nemi szervek közelébe kötve hasonló hatást hoz. Vérhasra, székelési nehézségre, végbélproblémákra beöntés vagy borogatás formájában alkalmazzák.”

„Hippokratész a lefőzött gyökér nedvét olyan sebesültekkel itatta, akik sok vért vesztettek. Sebekre, horzsolásokra, rándulásokra, duzzanatokra, valamint az izmok, inak, s izületek bajaira magát a növényt mézzel és gyantával szintén felhasználta. Vérhas és menstruációs görcsök esetén borba téve adta a betegeknek. Figyelemreméltó tulajdonsága még az is, hogy ha a vízbe ziliz gyökeret tesznek, akkor az besűrűsödik és összeáll. A frissebb gyökér természetesen jobb.”

Szent Hildegárd szerint a mályva hideg, nedves növény, amit a betegek mértékkel fogyaszthatnak ugyan, az egészségesek viszont kerüljék. A hideg, száraz fejfájások (vagyis amikor „a melankólia különböző lázai az agyban fájdalmat keltettek”) ellen a mályvát kétszer annyi zsályával kell összetörni, és olívaolajjal meglocsolni, és ezzel a péppel kell az egész fejet a homloktól a tarkóig beborítani, és borogatásként átkötni. Szent Hildegárd azt javasolja, hogy ez a pakolás három napig maradjon a fejen, de úgy, hogy minden este olajjal, vagy ecettel „megújítják”. Belsőleg azoknak ajánlja, akiknek az emésztésével van probléma: egyedül nekik használ, de nekik is csak az egészen friss növény megfőzve és zsírral elkeverve.
Leírja azonban, hogy külsőleg nem csak az előbb leírt pakolás, hanem a mályváról szedett harmat is hasznos: „… ha valaki szemei látóképessége miatt aggódik, keressen harmatot mályván, vagy szulákon, vagy körteleveleken, vagy tölgy- avagy bükkfaleveleken (mert ezek kellemetesek). És a harmatot, amit éjjel vagy pirkadatkor talált, ha az derült, tiszta és kellemes, kenje a szemhéjai köré valamint a szemei környékére, majd ezután aludjon egy keveset”.