LEÍRÁS

Bärlapp/Clubmoss

Korpafűfélék családja (Lycopodiaceae)

Kapcsos korpafű

Copyright by netherbarium.hu

A korpafüvek virágtalan növények, a páfrányok és a zsurlófélék közeli rokonai. A kapcsos korpafű évelő növény. Örökzöld szára felegyenesedő, a földön kúszó, villásan elágazó. Egy-egy példány gyakran négyzetméternyi, sűrű szőnyeget alkot. Vékony, árszerű levelei spirálisan, sűrűn állnak. A levelek csúcsa szőrszerű képletben végződik. A hajtások 10-15 cm-es vége felegyenesedik, ezekből fejlődik a jó arasznyi, egyenes, majd kettéágazó, két spóratokot tartó szaporító rész. A spóratartók alatti szárrészen apró pikkelylevelek találhatók. A spórák július-augusztusban érnek meg. Kevésbé ismert a korpafüvek apró, ún. ivaros nemzedéke (gametofiton), amely 15-20 éves korában válik ivaréretté.

ELTERJEDÉS, ÉLŐHELY

A kapcsos korpafű cirkumpoláris elterjedésű növény, elsősorban a savanyú talajú tűlevelű erdőkben, hegyi réteken, csarabosokban él. Hazánkban elsősorban a Magyar Középhegység mészkerülő bükköseiben, nyíres fenyérein, szőrfűgyepeiben él. Védett növény!

TRADÍCIONÁLIS FELHASZNÁLÁSOK

Hieronymus Bock szerint „A kúszó, mohaszerű, zöld korpafű száraz minőségű, kár nélkül használható mindkét módon…
E fű borban megfőzve és abból iva szétőrli a követ, kivezeti azt, ez bevált szer. Egyesek jó vizet desztillálnak e fűből és ezt használják a mondott bajra. Porából negyed latnyi vörös borral beadva csillapítja a hasmenést és a vörös vérhast.
A korpafű széttörve vagy borban megfőzve és a forró bajokra téve elűzi a fájdalmat és oldja a forróságot, nagyon jó forró podagrára téve. A korpafű vörös borban megfőzve és a szájat ezzel mosva megerősíti a lötyögő fogakat…”

Oldalfájásra főzd a magokat vízben, márts bele kendőt és tedd melegen a bajra, segít. Más, gyógyító és lágyító erényeit a mondottakból számtalanul lehet kitalálni… Egy nagyszerű recept sömörre: végy lenkendőt vagy rongyokat, gyújtsd meg, tedd egy pohárra, olajat izzad magából, ezzel kend. Jó kataplazma fájdalom csillapítására, lágyításra és érlelésre: végy lenmaglisztet, görögszéna lisztjét, zilizgyökér porát, kamilla és somkóró virágát, főzd tejben, majd tégy hozzá kevés sáfrány, kamilla, kapor és fehér liliom olajat. Keverd össze.”

MODERN FELHASZNÁLÁSOK

  • Felhasznált részek: Drogként régebben az érett spórákat (Lycopodii spora, Lycopodium), ritkábban a földfeletti hajtást (Lycopodii herba) használták.

  • Monográfiák, gyógyszerkönyvek: –

  • Hatóanyagok: A spórák zsíros olajat, egy cellulózszerű szénhidrátot (sporopollenin) és szaharózt tartalmaznak. A sporopollenin-burok stabilitása miatt a spórák lényegében indifferens anyagnak tekinthetők (minimális pl. az allergiák kialakulásának veszélye). A hajtásrészekben mérgező alkaloidok (likopodin, nikotin), továbbá flavonoidok és triterpének találhatók.

  • Gyógyhatások: A spórákat hűtő és fájdalomcsillapító hatásuk miatt sebhintőporként használták, belsőleg pedig hólyagpanaszok enyhítésére. Az indifferens spórákat gyógyszertárban készített pirulák bevonására is használták. A fű erős vizelethajtó, görcsoldó és fájdalomcsillapító hatással bír, manapság ritkán használatos, főképpen vese- és hólyagpanaszokra.

  • Adagolás: 1 púpozott teáskanálnyi füvet 1/4 l hideg vízzel leöntünk, felforraljuk és leszűrjük. Napi adagja 2 csészényi.

  • Mellékhatások, ellenjavallatok: Nagyobb adagban mérgezéseket okozhat, érdemes más, hasonló hatású növénnyel helyettesíteni! A spórák veszélytelenek.